18. Fejezet

Reggel vége szakadt az áldott békességnek ,amit elalváskor éreztem.Halkan felöltöztem és beültem a kocsimba majd a kórházhoz hajtottam.A parkolóban nem szálltam ki az autóból csak néztem ,hogy milyen szürke az ég és azon tűnődtem vajon mikor kezd el esni az eső...az anyós ülésen rezgő telefonom zökkentett ki.A kijelzőmön Calum képe jelent meg..kiugrottam a kocsiból becsaptam az ajtót majd lezártam a kocsit és tudva ,hogy nem helyes amit teszek gyors léptekkel elindultam Eric szobájába.

Szerencsére beengedtek hozzá és szobában csak ő volt.Valami nagyon rossz érzés kezdett úrrá lenni rajtam...bűntudat.Legalább levelet hagyhattam volna Calum-nak. Leültem az ágy szélére és megfogtam Eric kezét ,akinek mellkasa lassan emelkedett majd süllyedt.Hosszú-hosszú percekig csak erre figyeltem de a gépek pittyegése őrjítő volt mert fájt így látnom és tudtam ,hogy azoknak köszönheti ,hogy tud lélegezni és ,hogy él még így még borzalmasabbnak tűnt az egész.Megsimogattam a kezét ,gyengéden a számhoz emeltem és megpusziltam majd a tenyerébe fektettem az arcomat.Könnyektől homályos tekintettel álltam fel az ágyról.Összeszorítottam a szemem és durván letöröltem a könnyeimet.Közelebb léptem Eric-hez ,hogy tudjak neki súgni valamit.
-Szeretlek!De nem okozhatsz nekem több fájdalmat!Nem ,nem bizony...kérlek mikor felébredsz ne emlékezz rám.Még meglátogatlak máskor is de miután felébredtél és kijöttél innen többet nem látsz engem ha emlékszel rám ha nem.-suttogtam a fülébe.Tudtam ,hogy hallja de abban nem voltam biztos ,hogy érti is sőt biztos voltam benne ,hogy nem érti de nem érdekelt mert azt akartam ,hogy tudja.Tudja ,hiába jött vissza már semmi sem lesz a régi.Nem értem mi ütött belé és miért változott meg bár lehet ,hogy csak eddig nem volt önmaga.-Holnap találkozunk!-mondtam neki hangosan miután felegyenesedtem majd elindultam kifelé a kórházból.Ahogy kiértem láttam ,hogy a szürke felhőkből már nagy cseppekben esik az eső.A kocsihoz futottam és gyorsa beültem a telefonom jelezte a nem fogadott hívásaimat.Egy mozdulattal feloldottam és megnéztem ,hogy ki és hányszor keresett.Calum háromszor Robi egyszer.Nem szeretném ,hogy megtudja Cal merre jártam.-ez volt a legfőbb célom ezért úgy döntöttem alibit gyártok magamnak.Hazafelé elmentem bevásárolni de nagyon siettem ,hogy a kórházban töltött idő és a vásárlás ideje hihetően csak vásárlásnak tűnjön és Calum ne bántódjon meg és ne higgye azt ,hogy Eric többet jelent számomra mint ő.
A bevásárlókocsival rodeózva mindent összeszedtem ,amire szükségünk lehet otthon ,majd fizettem és miután egy fiatal pár segített mindent bepakolni a kocsiba gyorsan haza hajtottam majd kaputelefonon szóltam a fiúknak ,hogy jöjjenek le és segítsenek felvinni a szatyrokat.Körülbelül egy perce vártam rájuk mikor Calum lépett ki az ajtón mosolyogva mögötte Robi ,aki úgy méregetett mint aki tudja ,hogy mit csináltam.
-Sziasztok!-köszöntem nekik.
-Jó reggelt édesem!-mondta Cal mosolyogva, majd megpuszilt és tovább ment a kocsihoz.
-Jó reggelt édesem!-mondta Robi vigyorogva majd mikor megláttam ,hogy pofonra lendítem a kezem nevetve a kocsihoz futott és kivette a maradék szatyrokat ,amik Cal kezében már nem fértek el.Ők elindultak felfelé én még kivettem a táskámat az anyósülésről majd lezártam a kocsit és elindultam a lakásba ,ahová a fiúk már felértek.A női nevetés megrémített egy pillanatra de aztán rájöttem ,hogy csak a húgom próbál feltűnést kelteni.Ha Calum-nal nem jött be akkor majd David-nél befog gondolja.El sem hiszem ,hogy egy ilyen lány a testvérem.Kicsit elszomorít.
A konyhapulthoz léptem ,ahol ők is voltak.Ott volt mindenki ,aki nem tudott és az is ,aki tudott a balesetről.
-Figyeljetek egy kicsit ,szivem te tudod de ők még nem....-az este történtek elmesélésével folytattam a mondandómat.David és Robi hitetlenkedve összenéztek Emma pedig síráshoz hasonló dolgot csinált és a tenyerébe temette az arcát.Calum nem mutatott érzelmeket csak elővett egy tálat majd müzlit szórt bele majd hűtőhöz lépett ,hogy kivegye a tejet.Mikor öntött a táljába vissza tette oda ahonnét kivette ,kihúzta az evőeszközös fiókot elővett egy kanalat és szépen lassan a kanapéhoz sétált .leült a lábát feltette a kávéasztalra majd bekapcsolta a tv-t és enni kezdett.
Tátott szájjal figyeltem majd mikor egy kicsit magamhoz tértem megráztam a fejem és nem törődtem semmivel se vele se a tesóimmal se David-el se a történtekkel kiürítettem a fejem és leültem a zongora elé.Egy órán át biztosan játszottam ha nem tovább, időközben Calum bejött a szobámba és leült az ágyra ahonnét engem figyelt.Próbáltam nem kizökkenni de újra kattogni kezdett az agyam ezért abba hagytam a zongorázást és leültem Cal mellé.
-Jól vagy?-kérdezte.
-Persze!-mondtam.-Miért kérdezed?
-Mert tegnap este nagyon magad alatt voltál Eric miatt ma pedig az volt az első dolgod ,hogy elmeséld mi történt vele.
-Gondolod ,hogy nincs joguk hozzá ,hogy tudják?-felháborodtam azon ,amit mondott.
-De van csak...tudod mit inkább hagyjuk.-mondta majd legyintett a kezével.
-Mi a baj Cal?Mi bánt?Mondd el kérlek!-közelebb hajoltam hozzá és a kezemet a hátára tettem de ő kitért az érintésem elől és felállt az ágyról majd szembe fordult velem és lenézett rám.
-Mi a baj?Azt szeretnéd tudni?Más vagy mióta ez a fiú vissza jött.Mi bánt?Az ,hogy szerintem nem léptél túl rajta és félek semmi keresni valóm az életedben ha ő is benne van.-könnyek gyűltek a szememben miközben kimondta azt ,ami rá volt írva csak én talán féltem meglátni és leolvasni róla.-Szeretlek téged és azt szeretném ,hogy csak az enyém legyél de azt nem szeretném ,hogy csak jobb híján legyél velem...-az ablakhoz sétált.-Reggel nála voltál ,igaz?
-Tudod a választ ne akard tőlem hallani.
-Szereted őt?
-Nem..de ez az egész olyan álom szerű...egy rémálom.
-És mond, felébrednél belőle mellettem ,hogy nekem elmondhasd és segítsek neked?-felálltam én is és gyorsan Calumhoz sétáltam majd átöleltem.
-Mindennél jobban szeretném ha melletted ébrednék belőle.Oh Calum sajnálom.-mondtam sírva.-Nagyon szeretlek!
-Én is nagyon szeretlek téged!-mondta és letörölte a könnycseppeket az arcomról ,amik lassan folytak le az arcomon majd gyengéden megcsókolt.
-Tudod mielőtt bármi történt volna és próbáltam elaludni azon gondolkoztam ,hogy mi lenne ha ide költöznél hozzánk ha már úgy is mindig együtt vagyunk és otthon csak a cuccaid kétharmada van.
-Én nagyon örülnék neki, de biztosan együtt akarsz velem élni?
-Teljesen biztos vagyok benne!
-És Robi?Ő mit szól hozzá?
-Biztosan igent mond ő is.Hiszen olyan jól kijöttök egymással.
-Az igaz de azért kérdezzük meg őt is mielőtt végleges döntést hoznánk, jó?
-Persze.-örültem, hogy Calum újra boldognak látszott bár tudtam ,hogy jó ideig nem halványul majd el a történtek emléke főleg nem azé ahogy kis híján szakított velem.Nem fogok több hülyeséget csinálni mert nem szeretném elveszíteni.Megfogtam a kezét és mosolyogva kimentem vele a nappaliba ,ahol azonnal csend lett.Robin láttam ,hogy tudja:most minden rendben van.-Robi beszélhetnénk?-kérdeztem.
-Persze.-kicsit zavartnak tűnt.Vissza mentünk a szobámba és megbeszéltük ,hogy azt szeretnénk ,hogy Cal velünk lakjon itt a lakásunkban.Azonnal beleegyezett így megbeszéltünk egy kis bulit ma estére.Annak ellenére ,hogy Eric-et nem tudtam kiverni a fejemből és semmi kedvem nem volt egy újabb bulihoz azért örültem neki így legalább nem a balesetről beszélnek majd az emberek ,remélem.
-Akkor menjünk el vásárolni mert reggel piát nem vettem és abból már alig van.
-Mi is jöjjünk vagy te és Calum elintézitek?-kérdezte Rob ,aki a mi alatt magát ,Emmát és David-et értette.Mivel Robin és Calum-on kívül más társaságához nem volt kedvem ezért azt mondtam ,hogy majd mi ketten megoldjuk ,nem akartam csak az öcsémet elrángatni velünk mert annak csak sértődés lett volna a vége a két számomra idegen részéről.Idegenek...Te jó ég!A húgomtól olyan szinten elhidegültem ,hogy idegenné vált számomra ahogy az a fiú is ,akit nagyon régóta ismerek.Megráztam a fejem ,a feje tetejére állít mindent Eric már megint.
-Hozok egy esernyőt és mehetünk.-mondtam Cal-nak.
-Rendben.
Lementünk a kocsihoz és beültünk.
-Figyelj azt hittem ,hogy ez a buli jó ötlet lesz de nem az ,semmi kedvem sincs hozzá.Menjünk át este inkább hozzád és aludjunk ott.Majd azt mondom ,hogy nem érzem jól magam.-mondtam Calumnak.
-Nekem sincs hozzá túl sok kedvem.De azért boltba menjünk el.-mosolygott rám.Elindultunk.
-Hová megyünk?-kérdeztem mikor nem a bolt felé ment ahová eddig jártunk.
-Tankolnom kell.-mondta majd a következő utcán befordultunk és onnan már csak 200 méter volt a benzinkút.-Sietek vissza!-megpuszilt és kiszállt tankolni én pedig az ajtót figyeltem ,ahol ki be jártak az emberek.Majd szemet szúrt Tyler ,aki a motorja felé igyekezett.Cal bekopogott az ablakomon ő zökkentett ki.Letekertem az ablakot.-A pénztárcámat itt felejtettem.-mondta és benyúlt a kesztyűtartóba kivette a tárcáját és elment fizetni majd vissza kocogott a kocsihoz.Mikor beszállt megcsókolt majd tovább mentünk a boltba ,ahol nem kapkodtuk el a dolgokat sőt még arra is volt időnk ,hogy fánkot együnk.Eszembe jutott mikor először ettünk fánkot együtt...Mire végeztünk és haza értünk Robi főzött ebédet és szerencsére az eső is elállt így eltudtam menni Calummal kosarazni.Mikor haza felé mentünk megakadt a tekintetem egy kisállatbolton oda sétáltam és akkor megláttam egy gyönyörű hófehér kiscicát és beleszerettem.Cal is azt mondta ,hogy aranyos macska.
-Megfogom venni.-mondtam és elképzeltem ,hogy tényleg megveszem és felnevelem.
-Elég egy állat abba a lakásba kicsim.-mondta Calum.Értetlenül néztem rá ekkor magára bökött a mutatóujjával.
-Jaj de hülye vagy.-mondtam nevetve.-Inkább menjünk haza ,zuhanyozni szeretnék és egy kicsit éhes is vagyok.
-Robi finom spagettit csinált.-mondta.
-Hmm...már alig várom ,hogy én is megtudjam mennyire finom.-mondtam majd körbenyaltam a számat.
Miután hazaértünk egy gyors zuhany után végre megkóstoltam a spagettit, ami valóban nagyon jól sikerült.Meg is dicsértem a szakácsot.
-Abi?!-Calum lépett oda hozzám, aki eddig a szobámban volt és zenét hallgatott.-Elvigyelek hozzá?-kérdezte halkan.
-Kihez Calum?-néztem rá értetlenül.
-Eric-hez!-mondta zaklatottan.
-Ez most, hogy jött?Miért mondtad ezt?-kérdeztem olyan óvatosan mintha ha egy bombához közelítenék, ami bármelyik pillanatban felrobbanhat.
-Azt akarom, hogy boldog legyél.Nem akarok elvenni tőled semmit még Ericet sem.
-Mondtam, hogy veled vagyok boldog!-felbosszantott.Felemeltem a hangomat.Nem akartam vele kiabálni sem vitatkozni.
-Hogy hihetném ezt el neked?-kérdezte ingerülten.
-Hogy hihetnéd ezt el nekem?Most meghazudtolod azt, amit mondtam neked?-ez fájt.-Tudom, hogy nem akartál te ilyet kérdezni.
-Hogy ne akartam volna, mikor reggel az első dolgod az volt, hogy elmentél hozzá.
-Calum, hogyne mentem volna?
-Úgy hogy te az én barátnőm vagy és nem az övé.Úgy hogy ő összetört téged..
-Ebben igazad van de abba nem gondolsz bele, hogy milyen régóta ismerem és abba, hogy mennyit jelentett nekem.
-Az nem jutott eszedbe, amit a bárban csinált és mondott?
-Nem tudhattam, hogy látom e még..Gondolj bele, hogy milyen érzés lehetett nekem ezt megtudni.
-Gondolj bele, hogy milyen érzés tudni, hogy itt van és elvehet tőlem.
-Az Istenit Calum!-mondtam majd földhöz vágtam az előttem heverő tányért, amiről az előbb a spagettit ettem.Hangos csörömpöléssel ért földet, apró darabokra hullott szét a porcelán a lábunk előtt..ironikus volt nézni hisz saját magamra emlékeztetett abban a pillanatban.Én is apró darabokra törtem úgy érzem...-Értsd már meg, hogy igazat mondtam mikor azt mondtam, hogy veled szeretnék lenni.-elsírtam magam.Calum csendesen állt előttem és figyelt.
-Úgy sajnálom...mindent sajnálok..szeretlek!-mondta és magához húzott majd átölelt.

17. Fejezet

Alig egy órája aludhattam mikor legédesebb álmaimat egy éles hang szakítottam félbe.Felültem és előre meredtem a sötét szobában.Semmi mozgást nem láttam ,lepillantottam a oda ,ahová a telefonomat tettem lefekvés előtt.A képernyő sötét volt az egyetlen fény ,ami a szobában volt a nappaliból beszűrődő fény volt az ajtókeret körül...Calum megmozdult mellettem de ő továbbra is aludt ezt halk szuszogása jelezte.Az éles hang újból megszólalt.A csengő volt erőszakosan és hangosan üvöltött bele az éjszakába.-Ki a fene lehet az ilyenkor?-kérdeztem magamtól.Lopva Calum felé pillantottam szerencsére nem ébredt fel az újabb csengetésre.Gyorsan kipattantam az ágyból és kisiettem a szobából még mielőtt újra csengetnének.-Ajtót kell nyitnom különben felverik az egész lakást.
A bejárati ajtóhoz futottam és gyorsan kimentem a teraszra ,hogy a terasz ajtót is kinyithassam ,ami a lépcsőházba nyílt ,ahol nem kívánatos vendégeim vártak már rám.
-Jövök!-mondtam mikor már biztos voltam benne ,hogy ők hallják a többiek pedig nem ébrednek fel.
Ajtót nyitottam ekkor megláttam két sötétkék egyenruhát viselő férfit.Az egyik egy alacsony tagbaszakadt bajszos férfi volt 45 év körüli, a másik egy magas fiatal jó kiállású tekintélyt követelő.Tisztelet teljesen üdvözöltek majd bemutatkoztak ,viszonoztam a gesztust.
-Miben segíthetek az éjszaka közepén uraim?-kérdeztem óvatosan.A két egyenruhás össze nézett majd a magasabbik megszólalt.
-Hölgyem ismeri Eric Petersont?-kihívta a rendőröket miután megakart erőszakolni...az a tetű.
-Igen ,ismerem.
-A fiú szüleit már értesítettük de ön az egyetlen helybeli hozzátartozója?
-Hozzá tartozója?
-A nyilvántartásban ez szerepelt.
-Miféle nyilvántartás?Uraim ne haragudjanak de én nem vagyok semmiféle hozzátartozója az említett Eric Petersonnak.Nem hiszem ,hogy bármiben is segíteni tudnék.
-Talán mi tudnánk segíteni önnek.Tájékoztatni szeretnénk ,hogy Ericet körülbelül egy órája a sürgősségi osztályra szállították miután ittas állapotban figyelmetlenségből balesetet okozott egy közúti lámpánál egy szórakozóhelytől nem messze ,ahol szemtanúk szerint ön is ott volt.
-Milyen az állapota?-kétségbe estem a félelem satuként szorította a torkomat ,alig kaptam levegőt.
-Válságos volt az állapota és nagyon súlyos életveszélyes sérüléseket szenvedett.A sürgősségi osztályról a műtőbe vitték és még mindig tart a műtét.Nagyon sajnálom.-minden harag és megvetés elszállt belőlem abban a pillanatban.A látásomat könny homályosította el miközben a két rendőr között ingázott a tekintetem.Sajnálja?De hiszen úgy beszél róla mintha meghalt volna.-A szülei már úton vannak a kórház felé.-könnycsepp gördült végig az arcomon.-Ha ön is szeretne oda menni mi eltudjuk vinni.
-Köszönöm de van saját autóm...mik voltak a baleset körülményei?-összekapartam egy épkézláb mondatot.
-Amikor pontosan tudni fogjuk értesítjük de még számunkra is ismeretlenek és tisztázatlanok a körülmények.
-Segíthetek még valamiben uraim?-próbáltam lerázni őket és már lassan csuktam az ajtót.
-Nem hinném.-szólalt meg meg most először az idősebbik férfi.-Sajnáljuk ,hogy ilyen ügy miatt kellett zavarnunk önt.Viszont látásra és jó éjszakát hölgyem!-mondta majd biccentett és elindult a folyosón a lépcső felé.
-Viszont látásra!-köszönt el a kollégája is majd egy gyors kézfogás után követte a társát.Becsuktam az ajtót és sírni kezdtem.Nem értettem a reakciómat hiszen nem régiben még ellenségemnek tartottam most viszont minden vágyam az volt ,hogy életben maradjon és felépüljön én pedig mellette lehessek Calummal együtt.Felelősnek éreztem magam a történtekért és nem ok nélkül.
Gondoltam nem pontosan így kellett volna eljárniuk a rendőröknek ,nem így kellett volna ezt közölniük de engem ez érdekelt a legkevésbé.Befutottam a szobába láttam ,hogy Calum ébren ül az ágyban és engem néz az éjjeli lámpa fényénél.
-Mi a baj?-kérdezte ijedten mikor meglátta ,hogy sírok.Elmeséltem neki miközben az ágyra dobtam a pizsamámat és magamra kaptam egy farmert egy melltartót és Calum egyik pólóját.Cal is felöltözött majd a kocsiban megvárt míg én hagytam egy rövid üzenetet Robinak a konyhapulton.

"A kórházba mentünk!Nem tudom mikor jövünk!(Ericnek balesete volt már megint)"

Beszálltam a kocsiba és már indultunk is.Néma csendben ültünk egymás mellett.
-Sajnálom.-szólaltam meg elsőnek mikor piros lámpát kaptunk a kórháztól nem messze.
-Ugyan mit?-nézett rám Calum értetlenül.
-Ezt a helyzetet.Azt ,hogy ennyire kiborultam hidd el nem jelent már nekem semmit az a fiú de ez mind a múltat idézi bennem és megszakad a szívem.
-Szeretlek!-mondta és oda hajolt hozzám majd megcsókolt.
-Én is...én is téged...annyira szeretlek.-mondtam miközben átöleltem és újra elkezdtem sírni.
-Rendben lesz minden ,meglátod.-próbált biztatni.Folytattuk utunkat mikor a lámpa zöldre váltott.
-Nem ez lenne az első eset.-gondoltam ha sikertelenül is akkor is tovább nyugtatom magam.
Hamar oda értünk a sürgősségi osztály előtti parkolóba ,kipattantunk az autóból és már indultunk is a bejárat felé ,amilyen gyorsan csak tudtunk.
Mire oda értünk befejezték a műtétet és felszállították az intenzív osztályra de nem mehettünk be hozzá ,míg nem lesz stabil az állapota.Azt mondták üljünk le a váróban míg nem szól nekünk az orvos.Azt tettük vártunk és vártunk már vagy egy órája mikor...
-Abigail!-lépett elém egy szőke csinos nő kinek ki volt sírva a szeme.
-Sharon!-felálltam és átöleltem.Zokogni kezdett.Próbáltam vigasztalni és elengedni de nem sikerült.-Thomas!-üdvözöltem Mr.Petersont.
-Sharon gyere üljünk le.-mondta és lefejtette rólam a feleségét.
-Cal húzzunk el.Most!-súgom oda neki idegesen.
-Kik voltak azok az emberek édesem?-kérdezi zavartan mikor hallótávolságon kívül kerülünk.
-Mr. és Mrs. Peterson.Eric szülei.-válaszolom és tekintettemmel a folyosót pásztázom.
-És miért jöttünk el onnét?-maga felé fordít.
-Mi az?-kérdezem mert nem tudom mit mondott.
-Azt kérdeztem miért jöttünk el onnét?-mondja újra.
-Ne haragudj rám...már megint kezdem.-a tenyerembe temetem az arcom és úgy állok előtte.
-Mit kezdesz?-nem válaszolok.-Hé hé hé nincsen semmi baj.-mondja és elveszi a kezemet az arcom elől és megfogja az állam ezzel arra kényszerítve ,hogy a szemébe nézzek.
-Azt kezdem ,hogy kiakadok újból de mint mondtam tényleg nem jelent már nekem semmit.Kérlek sose kételkedj az érzéseimben..-könnycsepp gördül végig az arcomon.Cal épp megakar csókolni mikor egy orvos áll meg Sharon-ék előtt.Megragadom a barátom karját és oda húzom magam után.A mondandója elejéről lemaradtam de azt tudom ,hogy be mehetünk hozzá bár pár napig mesterséges kómában tartják míg a fejsérülés miatt kialakult agyi duzzanat elmúlik.Továbbá még azt is megtudtam ,lehet ,hogy emlékezet kiesése lesz... ideiglenes amnézia?Mit tudom én...de kit érdekel?Megőrülök ha nem láthatom egy percen belül.Mindent ,ami fontos majd idővel megtudok de most nem akarom ezzel húzni az időt.Nem is teszem.Calummal a nyomomban már indulunk is a szobája...kórterme felé ,ahol csak ő van a két ágyas szobában.Körülötte mindenféle gép csipog és villog melyek az életfunkcióit figyelik.Tudom orvosnak fogok tanulni és mikor rezidens leszek sok ilyet látok majd de az talán majd nem lesz ilyen nehéz.Az Eric-ből kiálló csövekre meredek ,lassan kifújom a levegőt ekkor érzem meg Cal érintését a vállamon ,megfogom a kezét és gyengéden megszorítom.Együtt az ágy mellé lépünk én óvatosan leülök a szélére Calum egy széket választ.A tekintetem Eric leszíjazott kezére téved melybe infúzió van kötve ,a szíj azért kell ,hogy ne tudja kihúzni még véletlenül sem.
Hallom ,hogy valaki vagy valakik belépnek a szobában.Nem kell hátra néznem ,hogy tudjam Eric szülei azok.Sharon hangos zokogása megtölti a szobát miközben az ágy másik végéhez siet és óvatosan megsimogatja fia arcát.A fiúét ,aki még most is fájdalmat okoz nekem pedig már nem is lenne szabad figyelembe vennem még a létezését sem.Ő sem törődött velem a szakítás után...a költözése után.Egyáltalán minek kellett visszajönnie ide?De hol van az a hely ,ami most az otthona?Erős késztetést érzek rá ,hogy a szüleitől kérjek választ de mikor szóra nyitnám a számat a szavakat nem tudom kimondani csak hangosan felsóhajtok majd Calumra pillantok ,aki feszülten figyel mindent ,ami körülöttünk történik.Be kéne mutatnom Peterson-éknak de talán nem lenne megfelelő az időzítés ezért inkább csak felállok, megfogom a kezét és felhúzom a székből.Csendben kisétálunk a kórteremből majd a kórházból.Mintha megbeszéltük volna előre mit teszünk de nem tettük csak ösztönösen remek őszhangban cselekedtünk..haza felé ezen gondolkoztam.A lakásban még mindig változatlan volt minden pedig kint már kezdett világosodni minden.-Rájuk fér a pihenés és ráérnek megtudni ,hogy mi történt.-gondolom majd összegyűröm a cetlit ,amit Robinka hagytam és a kukába hajítom majd egy gyors kézmosás után bebújok Calum mellé az ágyba.Ő átölel és megpuszilja a homlokomat.Elalszom és szinte azt sem tudom ,hogy hol vagyok és mi történik velem.Teljes sötétség borul rám ,nem gondolkozom tovább semmin csak lebegek a végtelen fekete űrben valami áldott békességben mert tudom Cal velem van és vigyáz rám.

16. Fejezet

Igyekeztem nem sokat törődni azzal ,hogy ki figyel engem, csak Calummal törődtem csak neki táncoltam.Megpillantottam Ericet a tömegben mikor jobbra fordítottam a fejem miután valaki véletlenül meglökött.A tekintete találkozott az enyémmel.Világoskék rövid ujjú ing és sötét farmer volt rajta.Azonnal vissza fordultam felé ,hogy láthassam.éÉpp egy szőke lány rázta előtte a fenekét miközben ő engem nézett és a szemöldökét húzogatta.Hello!-tátogta majd rám kacsintott és elindult az irányomba de szerencsére az elé álló lányok ,akik táncolni akartak vele lelassították annyira ,hogy oda tudjak menni Calumhoz.Nem akartam ,hogy lássa rajtam ,hogy ideges vagyok ezért próbáltam a lehető legtermészetesebben viselkedni.Megcsókoltam és tovább táncoltam neki háttal a tömegnek...háttal Ericnek és már előre féltem attól ,hogy mit tartogat nekünk ez az este.
-Elmegyek mosdóba!-mondtam Calumnak a füléhez hajolva ,hogy hallja ,amit mondok neki.-Eric itt van valahol...ne hagyd ,hogy elrontsa az esténket oké?
-Vigyázz magadra!Oda megyek Robiékhoz ,ott megtalálsz.Szeretlek!
Kiegyenesedtem majd bólintottam és elindultam a táncoló tömegen át a mosdóba.A DJ a kedvenc zenémet játszotta ,mikor már félúton voltam ezért megálltam és táncoltam talán most éreztem legjobban az eddig elfogyasztott alkohol hatását ,teljesen elengedtem magam.Egy kéz fonta át a derekam hátulról és közelebb húzott magához majd üvöltve énekelte velem a refrént.Ez a hang...ERIC!!Kiszabadítottam magam a szorításából és futva tovább indultam a wc felé míg ő végig a nyomomban volt.A mosdó előtti folyosón utolért ,elkapta a csuklómat és megállásra késztettet.Neki lökött a falnak és durván a nyakamra nyomta az ajkait nyalta,szívta,csókolta azt, miközben én próbáltam ellökni magamtól de ő mindig is erősebbnek bizonyult nálam ezért is féltek tőle mindig még a barátai is(kivéve Tyler-t).Ha a fejébe vett valamit akkor annak úgy kellett lennie.Elkapta mindkét kezem és nem engedte el akárhogy is rángattam.
-Akarlak!-nyögte a fülembe miközben erősen a fenekembe markolt.Mikor végre kitudtam szabadítani az egyik kezem egy nagy pofont adtam neki .ettől oldalra fordította a fejét aztán vicsorogva vissza fordult és engem bámult.Talán még az előbbinél is elszántabbnak tűnt.-Mióta tudsz nekem ellen állni he?Ribanc!-szemen köptem erre ő az egész testével a falnak nyomott.Alkoholtól bűzlött ahogy kifújta a levegőt.A keze épp akkor érte a szoknyám peremét mikor valaki lerántotta rólam.Calum!Eric feldúltan és megvadulva fordult szembe vele én lecsúsztam a földre.Cal indegesen nézett le rám ,nyugtatásként bólintottam ekkor megláttam a háta mögött Robit és Davidet is.Így egy kicsit én is megnyugodtam hiszen nem eshet baja ha a többiek is itt vannak.Eric megindult a 3 fiú felé.
-NE!!-kiáltottam rá de ő figyelmen kívül hagyott.Calum előre lépett így még kisebb lett a távolság köztük.Eric egy jobb horoggal próbálta meg elérni Cal-t de ő elhajolt és egy bal-jobb-bal egyenesütés sorozattal láthatóan sikerült elvennie Eric kedvét, de nem teljesen ugyanis az újra támadott.Egy felütéssel gyomorszájon vágta Calumot és kapott egy bal egyenest is de a többi ütést hárította majd egy jobb horoggal pontot tett a verekedés végére.Eric a falnak estet és lassan lecsúszott a földre velem szembe.Rossz volt ,hogy így látom, vér foltoktól áztatott volt a világoskék ing ,amit viselt és a fájdalom eltorzította vonásait.Cal jelent meg a látóteremben ,kezét kinyújtotta felém ,megfogtam ő pedig talpra segített.Átöleltem és éreztem ,hogy a szíve vadul ver.Biztonsági őrök és kidobó emberek rajzottak körülöttünk.Megragadtak minket és a kijárat felé vezettek.Kifelé végig ide-oda kapkodtam a tekintetem Emmát és barátait kerestem de nem láttam őket sehol.Mikor végre kiértünk a club elé elengedtek minket a biztonságiak.Calumhoz szaladtam ,hogy megnézzem minden rendben van e vele.Csak most vettem észre ,amit bent a villogófények miatt nem láttam.A szája felrepedt és megvolt dagadva egy kicsit.
-Jól vagy?-törte meg a csendet elsőként.
-Persze!De te...minden rendben van?Menjünk valahová!Jég kell a szádra különben nagyon megfog dagadni és talán véraláfutásod is lesz ha most nem...
-Shh..-tette Cal a mutatóujját a számra.-Semmi baj.Én jól vagyok!-rám mosolygott vagyis valami olyasmit csinált.
-Honnét tudtad ,hogy mi történik?Honnét tudtad ,hogy bajban vagyok?
-Láttam ahogy Eric is a mosdó felé indul miután nem látott téged mellettem.Elmentem szólni a srácoknak ,hogy hamarosan csatlakozunk hozzájuk csak először utánad megyek mivel Eric is arra van ,azt mondták jönnek ők is mondván kitudja mi fog történni.Igyekeztem minél gyorsabban a wc-hez érni.Mikor végre oda értünk megláttam ahogy az a...-Cal ökölbe szorította a kezét-.ha még egyszer hozzád ér megölöm.-mondta elszántan.Megijedtem mert a tekintetében láttam az elszántságot..igaz bíztam benne ,hogy nem tenné meg.Nem is igazán tudtam felfogni ,hogy mi történt.Calum véres kezét tanulmányoztam szerencsére nem a saját vére volt és a száját leszámítva nem láttam rajta sérüléseket.
-Köszönöm ,hogy jöttél és megvédtél.-mondtam és átöleltem.Robi és David két lépésre tőlünk éberen figyeltek mindenre.
-Bármikor megtenném.-mondta halkan.
-ROBI!?ABI!?-kiabálta valaki a nevünket.A hang irányába fordultam és láttam ahogy Emma tipeg felén ügyetlenül, értetlen és buta kifejezéssel az arcán.-Csak ,hogy megvagytok végre.-furcsán és akadozva beszélt a probléma forrása pedig az alkohol volt.Én abba a pillanatban kijózanodtam ,amint Eric elkapta a csuklómat.-Menjünk erről a szar helyről most azonnal!!-kezdte a hisztijét.A szememet forgattam és azt kívántam bárcsak ne jött volna velünk.
-Jólvan!-mondta Robi ,aki David-el közre fogta Emmát és így kísérték a parkolóba a kocsiig.Bemásztunk és egy percig csak csendben ültünk.
-Indulunk végre?-kérdezte Emma sürgetően.
-Fogd be!-szóltam rá erélyesen.
-Mi az ,hogy fogj...-Robi Emma szájára tette a kezét.
-Köszönöm.-mondtam neki.
-Nagyon szívesen.-válaszolta.
-Szíven induljunk el.-tettem a kezem Calum combjára.
-Persze.Ne haragudj...-beindította motort ,lassan elindultunk haza felé miközben én azon gondolkoztam vajon mi lehet Eric-el ,őt miért nem dobták ki.20 perc alatt haza értünk ,mind az öten a mi lakásunkba mentünk fel.Robi segített Emmának míg David zuhanyzott aztán ő is Em is követték a példáját.Mindegyik szobából nyílott egy fürdőszoba így nem kellett egymásra várniuk.Calummal mi együtt zuhanyoztunk.A forró víz alatt gyengéd csókokkal kényeztettük egymást.
Végig az járt a fejemben ,hogy milyen szívesen lennék Calum-al ,hogy milyen jó lenne az éjszaka hátralévő részét végig szeretkezni de valahogy a történtek után nem mertem kezdeményezni.Cal pedig nem hiszem ,hogy ezen törte a fejét.Előbb végeztem mint ő ezért miután megtörölköztem felöltöztem és kimentem a konyhába ,hogy igyak egy pohár vizet.Az egész lakás csendes volt és üresnek tűnt bár tudtam ,hogy nem az.Zajt hallottam a szobámból.Calum is elkészült ezek szerint...kivettem egy palack vizet a hűtőből ,hogy bevigyem neki és néhány jégkockát a fagyasztóból amit egy konyharuhába csomagoltam.Gondoltam jót tesz majd a duzzadt ajkának a hideg.Vissza mentem a szobámba.Cal az ágyban fekve engem nézett és mosolygott ,valami furcsa belsőbéke lett úrrá rajtam miközben őt néztem és mellé másztam.Megpusziltam az arcát oda adtam neki a vizet ,amiből ivott majd a jeget is a kezébe adtam.Mikor az ajkához ért a hideg kis csomag felszisszent és fintorgott.Nem bírtam ki nevetés nélkül ,hogy az én hősöm most ilyen otthonos körülmények között ápolgatja magát.
-Szeretlek!-mondtam majd hozzá bújtam.
-Én is téged!-mondta majd nagyot sóhajtott és kihúzta alólunk a takarót.
-Még egyszer köszönöm ,amit tettél.
-A legtermészetesebb dolgot tettem...megvédtelek.-egy puszit nyomott a homlokomra majd félkézzel ügyetlenül próbált betakarni.
-Hagyd majd én.-mondtam kuncogva és betakartam magam ,majd Calum-ot is.Ő lekapcsolta az éjjeli szekrényen a lámpát.-Jó éjszakát szerelmem.-suttogtam.
-Jó éjt!-válaszolta halkan.Tudtam ,hogy ha az estére gondolok nem fogok tudni elaludni ezért nem is gondoltam rá ,inkább egy másik témán...fontos kérdésen gondolkoztam.Mi lenne ha Calum velünk lakna?Hisz időnk nagy részében úgy is együtt vagyunk méghozzá itt.Vagy ha nem is teljesen költözne át legalább a fontosabb dolgai felét áthozhatná ,azokat ,amiket mindennap használ.Igaz lesz még idő ezen gondolkozni és az is fontos ,hogy ő mit szeretne...na meg persze Robi hiszen nem csak az enyém a lakás.Bár szinte biztos voltam benne ,hogy tetszene neki a dolog.

15. Fejezet

A teámat kortyolgattam ,mikor Robi és Cal beléptek az ajtón szatyrokkal a kezükben.
-Sziasztok.-köszöntem neki mosolyogva majd letettem a csészémet és oda mentem hozzájuk ,hogy elvegyek tőlük egy-egy szatyrot de nem engedték.
-Hoztam neked valamit!-mondta Robi majd belenyúlt az egyik szatyorba majd egy másikba mire megtalálta ,ami keresett.-Tessék!-mondta majd adott egy csomag gumicukrot.
-Köszönöm szépen.-mondtam mosolyogva majd megpusziltam.Kipakoltam a többi szatyorból is majd csatlakoztam a fiúkhoz a nappaliban ,akik az általam készített teát itták és beszélgettek.Kibontottam a gumicukrot és letettem az asztalra ,aminek az lett a vége ,hogy a fiúk azon versenyeztek ,hogy kitud többet elkapni a szájával anélkül ,hogy egy is leesne.Calumra nézve olyan dolgok jutottak eszembe ,amiktől elpirultam.Megráztam fejem mintha attól eltűnnének de nem így történt...
-Ez nem a telefonod?-kérdezte Robi.
-Tessék?-néztem rá.
-Nem a te telefonod csörög?
-De..-mondtam majd befutottam a szobámba és felvettem.A főnököm volt ,aki azt mondta ,hogy legközelebb csütörtökön kell mennem dolgozni.Nagyon örültem a hírnek ugyanis semmi kedvem sem volt ma is ott lenni az étteremben.Egyáltalán dolgozni sem volt kedvem főleg nem ott...túlságosan féltem Eric megjelenésétől.
-Mit vigyorogsz, ki volt az?-kérdezte Rob mikor vissza mentem hozzájuk.
-A főnököm és csak csütörtökön kell bemennem dolgozni szóval ma este elmehetnénk valahová...David is jöhetne meg akit még akarsz ,hogy jöjjön.Szívem te benne vagy?-fordultam Cal felé.Ő egy bólintással jelezte ,hogy neki sincs ellenére szóval elkezdtem rajta gondolkozni ,hogy hová kéne menni.Hamar sikerült eldöntenem és meggyőznöm a fiúkat.Robi elintézett néhány telefont ,Calum haza ment én pedig főztem mikor valaki csengetett.Robi ajtót nyitott és hallottam ,hogy nagyon örül annak ,aki érkezett.Emma volt az ,aki egy bőröndöt húzott maga után a jobb a kezével a bal vállán pedig egy fekete táska volt ,amit még én vettem neki tavaly nyáron.
-Szia Abi!-mondta mosolyogva majd oda sietett hozzám és átölelt.
-Szia Em!Hogy vagy?-kérdeztem tőle mosolyogva mikor elengedett.
-Jól vagyok köszönöm.Remélem nem baj ,hogy jöttem...
-Ez a te otthon is.
-Csak pár napig maradok.Jaj jut is eszembe ezt apa küldi.-mondta majd a táskájában kezdett kutatni megtalálta ,amit keresett.Egy fehér borítékot adott a kezembe.
-Levelet írt?
-Nem tudom.Nyisd ki ,aztán majd meglátod addig én kipakolok.-mondta majd elindult az emelet irányába.Megvártam mint felment majd kinyitottam a borítékot.Nem lepett meg amit
találtam mi mást küldhettek volna a szüleim az idegesítő húgomon és pénzen kívül?Bevittem a szobába a levélnek hitt meglepetést és beraktam a fiókomba a cigim mellé.Épp megindultam vissza a konyhába ,hogy befejezzem a főzést aztán elmosogassak mikor Emma dühösen berontott a szobámba.
-Mi történt a szobámmal?-kérdezte idegesen.
-Mi?-kérdeztem vissza.Kezdődik a dráma...remek.Gondoltam ,hogy ez lesz ha ő vissza jön.
-Nem olyan mint volt!
-Elköltöztél és elvitted a cuccaid felét.Én pedig bevittem az én cuccaimat és mivel váratlanul ért ,hogy ma jöttél ezért nem pakoltam össze.-próbáltam nyugtatni.
-Én pakoljam el a te holmidat azt akarod?-Nem én azt akarom ,hogy elmenj innen a franca te beképzelt buta picsa.
-Hagyd csak megyek és én megcsinálom te addig egyél vagy igyál valamit.Mindent megtalálsz ,amire szükséged lehet.
-Hát ez remek...-mondta a szemét forgatva majd hátat fordított és kiment.
-Nekem mondod?-mérgelődtem halkan.Később végzek mindennel mint terveztem az én drága hugicám miatt igaz még így is lesz időm mindenre estig...de most rá kell gyújtanom.
Meg is tettem az ablakomban ülve elszívtam egy szál cigit viszont előtte bezártam a szoba ajtómat utána pedig befújtam magam és az ablakom környékét parfümmel majd fogat mostam és mentem pakolni az emeleti szobába.Robi látszólag tudta ,hogy mi történt és mérgesnek is tűnt de nem említette meg a dolgot nyilván biztos volt benne ,hogy Emma miatt történt.
Mikor végeztem a rendrakással és minden olyan volt ahogy Emma akarta végre betudtam fejezni a főzést ,Robi elmosogatott helyettem míg én elmentem zuhanyozni.Épp a hajamat szárítottam mikor Calum átjött.Egyenesen a szobámba jött és nem tudta ,hogy nem csak 3-an vagyunk a lakásban ezért lehívtam Emmát hogy bemutassam őket egymásnak.
-Emma Ő Calum a párom.-mondtam mikor előttünk állt.
-Szia.-mondta vigyorogva Em.
-Calum Ő Emma a húgom.
-Szia ,már sokat hallottam rólad a testvéreidtől.-mondta mosolyogva Cal.Emma adott neki két puszit az egyiket "teljesen véletlenül" majdnem a szájára.Calum azonnal elhúzódott tőle ,ez a reakció megnevetett és ott is kellett hagynom őket mert nem tudtam abba hagyni a nevetést.Emma ezt Eric-nél is megcsinálta párszor.Egyszer megkértem Ericet ,hogy egy ilyen alakalommal kapja le a húgomat ,ő megtettem és Em azóta nem csinálta ezt mert akkor nagyon zavarba jött és hetekig nem is találkozott Ericcel.
Cal utánam jött és kérdezgetni kezdett Emmáról.Egyáltalán nem volt neki szimpatikus ,amit nem is csodálok.Eközben Robi elhívta Emmát bulizni ,aki úgy döntött ,hogy velünk jön.
Gyorsan teltek az órák miközben én Calummal szórakoztam és ruhákat próbáltam fel neki.Nehezen sikerült kiválasztanom az esti ruhámat mivel Cal mindenre azt mondta ,hogy ez jó lesz.Végül erre az összeállításra esett a választásom:

Vacsoraként megettük a spagettit ,amit ebédre csináltam...-jobb később mint soha-..aztán egy gyors mosogatás után elvégeztem magamon az utolsó simításokat.Hajat göndörítettem és sminkeltem a vörös rúzst már csak a kocsiban kentem a számra mert mindenki indulni akart.Útközben végig hangosan hallgattuk a kedvenc zenéinket és énekeltünk ,mát most nagyon jó volt a hangulat.Kíváncsi voltam ,hogy hogyan alakul majd az este és ,hogy mennyire marad együtt a kis csapatunk.Robit David és még pár haverja várta a club előtt ,Emma találkozott az egyik ismerősével és vele beszélgetett míg én Calum-ot ölelve vártam ,hogy bejussunk végre.Mikor beértünk Calum összekulcsolta az ujjainkat és keresztül húzott az izzadt,táncoló tömegen a pultig ,ahol italt rendelt.Magának csak alkoholmentes koktél míg nekem egy Acapulco-t ,amiben fehér rum ,tequila,kókuszlikőr ,grapefriut és ananászlé volt.Néztem ,ahogy a pultban álló szőke srác tört jeget tesz a shakerbe majd beleönti a koktélhoz szükséges dolgokat és gondosan összerázza.Mikor az ital kellően lehűlt a jégtől egy szőrön keresztül pohárba öntötte és egy ananász szeletet tett annak szélére majd egy szívószálat nyomot bele és lerakta elém a pultra miközben kedvesen mosolygott, amint a pohárra néztem ő elfordult és ment újabb italokat készíteni.A kezembe fogtam a poharat és a táncoló tömeg felé fordultam ,nagyot sóhajtottam miközben a hideg koktélt bámultam.Megkóstoltam és el sem akartam hinni ,hogy valami ,amiben ennyi különböző alkohol van lehet finom.Hangosan hümmögtem mire Calum vigyorogva figyelt.
-Gondolom ízlik.-mondta hangosan ,hogy a hangos zenében is meghalljam.
-Isteni.-mondtam mosolyogva majd újra inni kezdtem.Egymás után megittam belőle 3-at mire kedvet kaptam a táncoláshoz , Calum is észre vett mert azt mondta ,hogy táncoljak neki.Felült a bárszékre ,ahol addig ültem és engem nézett.Helyet csináltam magamnak majd a véremben áramló alkoholnak köszönhetően magabiztosan elkezdtem rázni a csípőmet a bömbölő zene ritmusára.Végig Calum szemébe néztem ,lassan végig húztam a kezem a testemen , a tekintete a mozdulatot követve .Lassan benedvesítette ajkait.Mikor a tekintete megint találkozott az enyémmel kacéran rákacsintottam mire fészkelődni kezdett a széken és egy húzóra kiürítette a poharát majd elfordult egy pillanatra míg italt rendelt.Nem tudtam ,hogy mi az és csak reméltem ,hogy nem alkohol tartalmú dolog és ,hogy ha mégis az akkor nem tervez úgy vezetni ,hogy ivott előtte.

14. Fejezet

Mikor megérkeztem az étteremhez szóltam ,hogy kit és miért keresek.Míg vártam körbe néztem az étteremben.Egyszerű volt mégis szép, a barna árnyalatai voltak jelen.A világosbarna falakat képek díszítették, a sötétbarna kerek asztalokat bézs terítő borította és kis cserépben zöld növények voltak az asztal közepén.A pult előtt sötét barna fa bárszékek voltak bézs párnával ,ezek egyikén ültem én is ,de mikor megláttam ,hogy az étterem végén egy emelvényen van egy zongora oda sétáltam és leültem elé.Mikor meggyőződtem róla ,hogy senki sem figyel játszani kezdtem ,mikor a harmadik dal közepén jártam megláttam a nőt ,akivel beszéltem az érkezésemkor, egy mosolygó férfival az oldalán megállt a zongora előtt és mindketten engem figyeltek.Nem fejeztem be a dalt csak felálltam oda mentem bemutatkoztam és elnézést kértem ,amiért nem kértem engedélyt arra ,hogy használhassam a hangszert.Mint kiderült a férfi az étterem tulajdonosa, azaz a főnököm és vele beszéltem telefonon.Felajánlotta ,hogy esténként és fontosabb eseményeken zongorázzak...így sokkal többet kereshetek mint ha csak pincérként dolgozok...gondoltam ,ezért elfogadtam az ajánlatot.Kiderült ,hogy már ma is dolgoznom kell este 11 óráig.Megbeszéltünk és elintéztünk mindent ,ami még fontos és kötelező volt a munkába állásom előtt...Izgultam mikor Teresa-a nő ,aki szólt a főnöknek az érkezésemről-körbe vezetett bevitt a konyhába is ,elmondta ,hogy kinek mi a neve és mit is csinál majd az öltözőben keresett a mértemben egy fekete térdig érő szoknyát és egy fehér rövid ujjú inget.Beszélgettünk még egy kicsit majd a kezembe nyomott egy kötényt és egy tálcát majd azt mondta nem túl megnyerő hangsúllyal ,hogy szedjem le az asztalokat míg ő rágyújt.Meglepetésemben nem tudtam mit tehetnék ezért szó nélkül a derekamra kötöttem a kötényt ,egy is noteszt és egy tollat tettem a zsebébe majd a kezembe vettem a tálcát és mentem ,hogy lepakoljak az asztalokról ,ahol már nem volt vendég.
-Abigail!-oda kaptam a fejem mikor a nevemet hallottam.-Vidd ezt ki az 5-ös asztalhoz...légy szíves.-mondta egy alacsony idősebb férfi ,akit Teresa a konyhában mutatott.
-Máris.-mondtam majd felvettem a tányérokat és asztalok között ki szlalomoztam az utcán lévő teraszra az 5-ös asztalhoz ,ahol Lana és Tyler ültek.Gyorsan letettem az ételt az asztalra és vissza mentem a biztonságot nyújtó pultba ,ahol leültem.Hiába, a gyorsaságom ellenére Lana utolért.
-Szia Abi.-köszönt mosolyogva.
-Szia Lana.Örülök ,hogy látlak.-remélem nem hisz nekem mert ha még is akkor csalódnia kell mert egyáltalán nem örülök neki és nem is akartam soha többé látni.Ő és Emily is pontosan tudták milyen nehéz volt nekem a szakítás után.-Most viszont dolgozom szóval nem érek rá beszélgetni.
-Kár...-rövid ideig hallgatott majd folytatta.-pedig érdekelt volna ,hogy mi van veled.Tyler és Eric itt akartak ebédelni de Eric nem tudott még jönni..Képzeld Tyler és én a szünet kezdete után 1 héttel randizgatni kezdtünk és hamar össze is jöttünk.
-Gratulálok!-mondtam.És ezt valóban így gondoltam.Lana tényleg megérdemelte Tyler figyelmét és szeretetét mert már rég óta szerelmes volt belé.-Ő lépett vagy te?
-Ő!-válaszolta vigyorogva majd a terasz felé nézett de ekkor eltűnt a mosoly az arcáról.-Sajnálom ,hogy nem kerestelek..-mondta halkan.
-Semmi gond.Én sem kerestelek téged...
-Hogy tetszik a munka?
-Ma kezdtem.
-Igen tudom..
-Honnét?-kérdeztem meglepetten.
-A nevelőapámé a hely..és mikor az új alkalmazott felől érdeklődtem és kimondta a neved azt gondoltam ,hogy eljövök és bocsánatot kérek.
-Micsoda gondolat..
-Abi..Eric szeret téged még mindig..ide fog jönni hamarosan.-megszédültem a gondolattól.
-Engem csak ne szeressen az semmirekellő.
-Kimegyek ,ne haragudj!Jobb lett volna ha nem mondok semmit.-mondta majd sarkon fordult és kiment.
Dolgoztam és vártam..de Eric nem jött szerencsére.Lana és Tyler elköszöntek tőlem mielőtt elmentek volna haza.
Ahogy telet az idő Calum egyre jobban hiányzott.Rossz volt ,hogy nincs mellettem.Az is furcsa volt ,hogy Robi hangját sem hallom.
7 órakor már zongoráznom kellett-abba a ruhában ,amiben mentem-egészen fél 11-ig.Rövid szüneteket tartottam mikor a kottákat nézegettem és mikor felhívtam Calum-ot ,hogy 11-re jöjjön értem.Azon gondolkoztam ,hogy ezt nem fogom tudni csinálni mert már a munka és a hely sem tetszik..nem akartam többé itt dolgozni.Elakartam menekülni messzire...vagy épp csak haza akartam menni azok közé akiket szeretek.
Miután 11 előtt néhány perccel mindenkitől elköszöntem kint vártam míg megérkezik Calum ,aki egy percet sem késett.Megállt előttem az autójával majd kiszállt oda jött hozzám és átölelt.
-Oh Calum hiányoztál.-mondtam halkan.
-Abi..és ez még csak első nap volt.
-Szörnyű volt!-gondoltam vissza a napom legrosszabb eseményeire.
-Szeretlek!-mondta majd megcsókolt.Elengedtük egymást ,kinyitotta nekem az autó ajtaját majd mikor beültem becsukta ,beszállt ő is és elindultunk haza felé.Útközben megosztottam vele a nap legfontosabb eseményeit ,amiket ő figyelmesen hallgatott..épp kifogytam az érdekességekből mikor haza értünk.Robi vacsorával várt és az egész lakást kitakarította míg én távol voltam.Vacsora közben neki is elmeséltem mindent majd elköszöntem tőle bementem a szobámba gyorsan levetkőztem és meleg zuhanyt vettem ,aminek hatására még álmosabbnak éreztem magam mint korábban.Rövid keresgélés után felvettem a szokásos pólóból és bugyiból álló pizsamámat majd befeküdtem az ágyba Calum mellé ,aki megcsókolt és súgott is valamit de nem értettem.Nem kérdeztem mi meg mi volt az  mert anélkül is tudtam ,hogy mit mondott.
-Én is szeretlek téged.-súgtam válaszul majd lehunytam a szemem és hamar elaludtam a szerelmem védelmező karjai közt.
Reggel az ébresztőórám csörgésére ijedtem fel..kikapcsoltam majd Calum felé fordultam de ő nem volt sehol.Nem volt kedvem de azért felkeltem és kimentem a nappaliba ,hogy ott lefeküdjek a kanapéra.Nyögve forgolódtam ,fáradt voltam de nem tudtam visszaaludni ,mikor kínomban már nem tudtam mit csináljak felkeltem felöltöztem és teát főztem.Tudtam ,hogy egyedül vagyok itthon mivel konyhában találtam egy cetlit ,amit az állt ,hogy:Majd jövünk! Cal & Rob :)

13. Fejezet

A szobámban megszárítottam magam, az udvarból beszűrődő fény és a Hold ezüstös fénye mellett mely halványan megvilágította a szobát és elnyújtotta az árnyakat.Mikor hallottam ,hogy Cal már nem folyatja a vizet a vizes törölközőt lassan leengedtem a testemről és a földre ejtettem a szobám közepén jól látható helyen hagytam és meztelenül ültem a zongora elé majd keresgéltem a kottáim között míg nem találtam valami kedvemre való dalt.Játszani kezdtem...kinyílt a fürdőszoba ajtaja ahonnét fény hatolt a szobába..pár másodperc múlva Calum lépett ki az ajtón ,törölköző volt a derekán ,a frissen mosott hajából még víz csepegett a vállára.Az alsó ajkamba harapva néztem végig víztől csillogó testén a dalt folyamatosan elrontottam míg végül inkább elkaptam a tekintetem és elölről kezdtem játszani.Mikor újból felpillantottam Cal már boxerben volt és a haját törölte miközben felém sétált...vigyorogva felvette a törölközőmet a földről és a sajátjával együtt az íróasztalom előtt lévő szék támlájára terítette majd folytatta útját felém.Megállt mögöttem és lassan lecsavarta a törölközőt a fejemről, a hideg és vizes hajam a vállamra esett...halkan sóhajtottam.Calum ezt a törölközőt is kiterítette majd leült az ágyam szélére a zongorával szemben.A fakó holdfényben is tökéletesen láttam ,hogy egy halvány mosoly van az arcán miközben engem figyel.Megigazítottam a hajam majd felálltam a zongorától Calum figyelmének reflektorfényében könnyed léptekkel oda sétáltam a szekrényemhez és kerestem egy pólót ,amit pizsamaként szoktam használni felvettem majd visszahajoltam a szekrénybe és keresgélni kezdtem valami szexi bugyi után.Mikor találtam azt is felvettem ,elindultam az ágy felé ,hogy végre lefeküdhessek és pihenhessek.Bemásztam az ágyba ,kényelembe helyeztem magam az ekkor már fekvő Calum karjai között és megcsókoltam.
-Szeretlek!-súgtam halkan.
-Én is szeretlek téged...-monda nálam is halkabban.Néhány perc múlva Cal halk és egyenletes szuszogása először csak megmosolyogtatott majd álomba ringatott.Valamikor az éjszaka közepén arra ébredtem ,hogy Calum felriadt ,lihegve ült fel.
-Jól vagy?-kérdeztem bágyadtan és én is felültem ,hogy láthassam az arcát.
-Persze.-mondta.Valamivel szabályosabb volt a légzése mikor fejemet a vállára hajtottam és a hátát simogattam.-Csak egy rossz álom volt.
-Kapcsoljak lámpát?-kérdeztem.
-Nem kell.Aludj csak.Ne haragudj ,hogy felébresztettelek.
-Drágám megvárom míg vissza alszol.
-Holnap menned kell  az étterembe.Pihend ki magad ,én nem fogok tudni aludni mert már nem vagyok álmos...
-Csak feküdj le..majd elalszol itt mellettem míg mesélek neked.-kezdtem győzködni.
-Mesélsz?Mit?-kérdezte izgatottan.
-Gyere feküdj vissza és megtudod.-mondtam és egy puszit nyomtam Calum mosolygós arcára.Mikor kényelembe helyezte magát betakargattam amennyire tudtam és mesélni kezdtem neki egy lányról és az ő gyönyörű fehér macskájáról ,aki sok fejfájást okozott a lánynak de az nem bánta mert nagyon szerette...Nem telt bele 5 percbe ,hogy Cal újra elaludjon.-Még ,hogy nem vagy álmos??Jaj édesem...-suttogtam halkan majd megpusziltam és visszahajtottam a fejem a párnára...reggelig már eseménytelen alvással telt az éjszaka.
Reggel az ébresztőórám csipogására ébredtem ,amit gyorsan kikapcsoltam mielőtt felkelti a békésen alvó szerelmemet ,aki alig hagyott nekem helyet az ágyban.Mosolyogva figyeltem 1-2 percig majd felkeltem és kimentem a konyhába reggelit készíteni.A nyitott hűtő előtt állva gondolkoztam ,hogy mit készítsek...már a hideg is kirázott a kitóduló hideg levegőtől mikor úgy döntöttem nem agyalok többet..kivettem a tejet és 3 tojást majd a konyha pultra tettem ,kivettem a vajat is becsuktam hűtőszekrény ajtaját és letettem a vajat az eddig elővett dolgok mellé.Liszt ,sütőpor, só és cukor is került melléjük...Egy tálban összekevertem a lisztet ,a cukrot ,a sót és a sütőport egy másikban pedig a tojást és a tejet utána vajat melegítettem a mikróban és a lisztes tál közepébe öntöttem.Elkezdtem összekeverni míg lassan adtam hozzá a tojás és tej keverékét.Addig kevertem míg csomómentes nem lett majd palacsinta sütőben kisütöttem a finom palacsintákat reggelire a kis családomnak.Elővettem kettő tálcát és kettő tányért.Mindkét tányérra 4-4 palacsintát tettem a tálcára juharszirupot ,és vajat persze gondoltam arra is ,hogy valaki olyan mint én és inkább enné csokikrémmel ezért még azt is elkészítettem mielőtt ágyba vittem volna a reggelit a fiúknak.Először Robinka vittem be ,aki már ébren volt és olvasott.
-Köszönöm szépen!-mondta mosolyogva.-Az illatát éreztem és megéheztem, épp most akartam lemenni érte de így jobb köszönöm szépen.Nagyon ügyes szakács és pincér vagy nővérkém.
-Jaj hagyjál már öcskös.-mondtam nevetve majd megpusziltam és vissza mentem a konyhába a másik tálcáért.
-Jó reggelt álomszuszék!-köszöntem hangosan Calum-nak mikor beértem a szobámba és láttam ,hogy még mindig alszik.
-Jó reggelt!-mondta álmosan míg nyújtózkodott.
-Tessék itt a reggelid édesem.-mondtam és az ölébe tettem a tálcát.
-Nem kellett volna...-mondta mosolyogva.
-Tán nem vagy éhes mert akkor megeszem én...-viccelődtem majd a tálcáért nyúltam de Cal elkapta a kezem és a szájához emelte.Gyengéd csókolt lehet rá majd lassan elengedte.
-Nem kellett volna miattam fáradnod és felkelned.
-Szívesen sütök és főzök bármikor szóval nem jelent problémát főleg ha nektek csinálom.
-És mi a helyzet a zongorázással?Azt is szívesen csinálod?
-Persze.
-Akkor játszanál nekem valamit?
-Örömmel.-mondtam majd a zongorához sétáltam és leültem.Kottát kerestem és játszottam míg Calum félbe nem szakított.
-Tegnap este kicsit kevesebb ruha volt rajtad ha nem tévedek..-mondta huncut mosollyal az arcán.
-Nem tévedsz..viszont most nem ,hogy vetkőznöm inkább öltöznöm kell.Megyek az étterembe elintézni a papírokat.
-Elmenjek érted?
-Nem tudom mikor végzek.
-Hát majd felhívsz.-mondta majd bekapott egy falat palacsintát.
-Nem baj ha el kell jönnöd?
-Ugye most csak viccelsz?Ilyet kérdezni...-mondta sértődötten. Elszégyelltem magam az ostobaságom miatt és további beszéd helyett befejeztem a dalt majd felöltöztem és kisminkeltem magam.Calum időközben felöltözött és kiment a konyhába ,hallottam ahogy Robival beszélget, valamelyikőjük el is mosogatott míg én elkészültem.
Kisétáltam a nappaliba...Calum tekintette valósággal perzselte a testem.
-Indulnom kell.Sziasztok!
-Várj elviszlek.-mondta Cal közömbösen.
-Inkább ne!Figyelj ne haragudj rám a kérdésem miatt ennyire.Sajnálom hülye kérdés volt de tényleg nem tudom mikor végzek.-lassan felém sétált.
-Nem érdekel ,hogy mikor végzel ,egyáltalán nem számít mert ha kell az éjszaka közepén érted megyek.-mondta és közvetlenül előttem megállt.
-Köszönöm.
-Szeretlek!
-Tudom!-mondtam majd átöleltem.
-Jaj de nyálasak vagytok.Te jó ég!Mi ez a Szerelünk lapjai vagy valami latin-amerikai szappanopera?Menjetek már mert elkéstek.
-Szia Rob!-integettem az öcsémnek majd karon fogtam Calumot és az autójáig húztam magam után ott azonban elengedtem és megcsókoltam.

12. Fejezet

-Itt lesztek edzés végéig?-kérdezte Robi mielőtt Calummal elmentek volna a férfi öltözőhöz.
-Igen.-válaszoltuk Cal-al egyszerre.Vigyorogva megpusziltam majd elmentem öltözni...valamit utánam kiabált de nem hallottam.Izgatott voltam ,amiért újra úszhatok.Mikor átöltöztem nem találtam a fiúkat sehol ezért elmentem az 50 m-es versenymedencéhez felálltam a 3-as rajtkőre végig néztem a medencén nagyot sóhajtottam...a rajtkő elülső részére álltam behajlítottam a remegő térdeimet előre hajoltam a kezeimmel a kő szélébe kapaszkodtam a lábfejeim között 4-5 másodpercig majd elengedtem a rajtkövet ,térdből és csípőből erőteljesen eltoltam magam a karjaimat kinyújtottam majd a víz felé ugrottam.Enyhén hajlított felsőtesttel a víz felé repültem a karjaimat lefelé és előre mozgattam a fejemet lehajtottam ,ezután összezártam a lábaimat ,először az ujjaim értek a víz felszínéhez és utána a teljes karom ,a fejem ,a törzsem és a lábaim...mélyen lemerültem a vízbe így felfelé kellett úsznom mielőtt gyorsúszással végig úsztam a medencét oda és vissza.
Mikor vissza értem az indulásom helyszínére nagyon boldog voltam annak ellenére ,hogy mennyire izgultam és remegtem még mindig.Felkapaszkodtam a medence szélére és mosolyogva feltoltam magam de mikor megláttam a négy lábat magamat előtt és megnéztem ,hogy kiknek a lábai azok inkább vissza mentem volna a vízbe ,hogy ússzak még néhány hosszt de kimásztam és megálltam előttük.
Robi tudta ,hogy nem szeretnék hozzászólást és gondolom Cal-t is tájékoztatta arról ,hogy mi a bajom az úszással.
3 éve abba hagytam az úszást mikor mondhatni túlhajszoltam magam az edzőm miatt.Az egyik verseny előtti edzésen majdnem megfulladtam.Sokan ilyenkor a elkezdenek félni a víztől.Nekem nem a vízzel volt bajom ezután hanem azzal ,hogy folyamatosan jól kellett teljesítenem és nem élvezhetem az úszást, állandóan izgultam.Megfogadtam magamnak ,hogy többé nem fogok versenyszinten úszni maximum családon belül ha Robi szeretne egy kicsit versengeni...Emma soha sem szeretett úszni ő inkább a télisportokat szerette ahogy a szüleink is.Mi soha nem mentünk velük síelni...nem szerettük ha furcsán néztek ránk is mikor csak a családunk többi tagja sznob.Apa bankigazgató megtehet bármit de ettől még nem lesz jó szülő.Anya már régen nem tervezett egy ruhát sem pedig ,amikor még mind kicsik voltunk egyedi általa tervezett és varrt ruhákat hordtunk valamennyien.Nem is emlékszem már rá pontosan ,hogy mi volt annak az oka ,hogy abba hagyta de szerintem csak megunta és belefáradt ,amit nem csodálok...kiskoromban lenyűgözött de ahogy nőttem egyre inkább hidegen hagyott a dolog..és különben is anyának már rég nem volt rá szüksége ,hogy ő is dolgozzon hiszen apa 3 családot is elláthatna abból a pénzből ,amit havonta keres...minek ennyi pénz?Én soha nem fogok ennyit keresni ezt pontosan tudom.Életeket mentek majd orvosként de nem keresek majd annyi pénzt mint ,aki mások által gazdagodik meg...
-Szívem minden rendben van?-kérdezte Calum miközben megállt előttem.
-Persze.Menjünk a csúszdákhoz ,gyertek!
Elmentünk és nagyon jól szórakoztunk ,nagyon sokat nevettem és már nem aggódtam semmi miatt.
-Nekem mennem kell edzésre!-mondta Robi.
-Elmegyek megnézlek.-mondta Cal.-Abi jössz?
-Ha Mr.Flake megengedi.
-Remélem megengedi.-mondta Robi vigyorogva.
-Menjünk és megtudjuk.-vissza mentünk a medencéhez ,ahol nem rég úsztam míg a fiúkat vártam.Robi legtöbb csapattársa ott volt már és körül álltak egy padot.-Gondolom ott van az edző.-mondtam Calumnak mikor Rob széles mosollyal az arcán előre sietett ,hogy üdvözölje barátait.
Mikor oda értünk mi is beálltunk a körbe.Mr.Flake mosolyogva köszöntött és ő maga ajánlotta fel ,hogy nézzük meg az edzést.Bezavarta a fiúkat a vízbe majd Calum-al és velem beszélgetett szinte végig.Néha elkiabálta magát ha valaki nem vette elég komolyan a feladatát én ilyenkor összerezzentem de a mosoly mégsem tűnt el az arcomról.Mindig is nagyon szerettem Mr.Flake-et sokat szokott beszélni a családjáról és nagyon vicces történeteket szokott mesélni ,persze kíváncsi is volt mindig, és amilyen ritkán találkoztunk volt miről kérdezgetnie.Most Eric és Calum volt a fő téma.
Edzés végén elköszöntünk tőle és oda mentünk a medencéhez ,ahol még az egész csapat lubickolt.Elég fáradtnak tűntek valamennyien.
Robi a medence széléhez úszott és azt mondta súgni szeretne valamit ezért letérdeltem mellé erre ő megfogta a kezem és bele rántott a vízbe mikor felúsztam a felszínre láttam ,hogy Calum nagyon nevet.
-Huu valaki nedves lett!-mondta valaki pimaszul.-Calum csak még jobban nevetett és rám kacsintott.
-Ne nevess inkább segíts és húzz ki engem innen!-mondtam mérgesen majd kinyújtottam felé a kezem ,mikor megfogta elvigyorodtam majd belehúztam a vízbe magam mellé.Néhány perc után meguntam ,hogy egymást fröcsköljük arcon ezért lemerültem a víz alá és leúsztam a medence aljára.A Nap sugarai keresztül hatoltak a vízen és megvilágították a medence alját, addig gyönyörködtem benne míg el nem fogyott a levegőm,ekkor oda úsztam a létrához ,amin kilehet mászni a vízből lassan felmásztam rajta és magamra terítettem a törölközőmet majd szóltam a fiúknak ,hogy haza szeretnék menni.Miután ők is megszárítkoztak elmentünk átöltözni majd az öltözők előtt találkoztunk és együtt mentünk ki a kocsihoz.Vissza felé Cal vezetett de mielőtt haza vitt volna minket megvacsoráztunk egy gyors étteremben félúton.Meglepett a kitérő de örültem neki ,hogy nem kell vacsorát csinálnom mivel elfáradtam ,szinte az összes energiámat kiszívta a víz és az úszás.
Mikor hazaértünk kiszálltunk és kipakoltunk épp bezárni készültem a kocsit mikor eszembe jutott a lakáskulcsom ,kivettem azt is majd bezártam az autót.Calum a kocsi elejének dőlt ,megálltam előtte és megfogtam a kezét mikor kinyújtotta felém, összekulcsolta az ujjainak majd magához húzott és megcsókolt.
-Szeretlek!-mondta halkan.
-Aludj velem!-mondtam miután újból megcsókoltam.
-Jó..-mondta mosolyogva majd elindult a lakásunk felé Robi nyomában.
Felérve lepakoltunk beszélgettünk majd mindenki a saját dolgát csinálta.Én zuhanyozni indultam, Robi telefonált...Calum nem tudtam mit csinál egészen addig míg nem csatlakozott hozzám a zuhany alatt.
-HÉÉ CAL!!MEZTELEN VAGYOK!!!-kiabáltam rá.
-Szerintem pedig gyönyörű!-mondta halkan...majd megpuszilt.Próbáltam úgy fordulni ,hogy a lehető legkevesebbet mutassam magamból ,ami Cal észre vett és meg is említett.-Láttalak már meztelenül Abi.Előttem ne légy szégyenlős mert számomra tökéletes vagy.
-Ez túl romantikus ahhoz ,hogy a zuhany alatt beszéljük meg.-mondtam majd megcsókoltam.Lemostam a habot a testemről és a hajamról majd körbe tekertem magam a törölközőmmel és kimentem a szobámba.