Szerencsére beengedtek hozzá és szobában csak ő volt.Valami nagyon rossz érzés kezdett úrrá lenni rajtam...bűntudat.Legalább levelet hagyhattam volna Calum-nak. Leültem az ágy szélére és megfogtam Eric kezét ,akinek mellkasa lassan emelkedett majd süllyedt.Hosszú-hosszú percekig csak erre figyeltem de a gépek pittyegése őrjítő volt mert fájt így látnom és tudtam ,hogy azoknak köszönheti ,hogy tud lélegezni és ,hogy él még így még borzalmasabbnak tűnt az egész.Megsimogattam a kezét ,gyengéden a számhoz emeltem és megpusziltam majd a tenyerébe fektettem az arcomat.Könnyektől homályos tekintettel álltam fel az ágyról.Összeszorítottam a szemem és durván letöröltem a könnyeimet.Közelebb léptem Eric-hez ,hogy tudjak neki súgni valamit.
-Szeretlek!De nem okozhatsz nekem több fájdalmat!Nem ,nem bizony...kérlek mikor felébredsz ne emlékezz rám.Még meglátogatlak máskor is de miután felébredtél és kijöttél innen többet nem látsz engem ha emlékszel rám ha nem.-suttogtam a fülébe.Tudtam ,hogy hallja de abban nem voltam biztos ,hogy érti is sőt biztos voltam benne ,hogy nem érti de nem érdekelt mert azt akartam ,hogy tudja.Tudja ,hiába jött vissza már semmi sem lesz a régi.Nem értem mi ütött belé és miért változott meg bár lehet ,hogy csak eddig nem volt önmaga.-Holnap találkozunk!-mondtam neki hangosan miután felegyenesedtem majd elindultam kifelé a kórházból.Ahogy kiértem láttam ,hogy a szürke felhőkből már nagy cseppekben esik az eső.A kocsihoz futottam és gyorsa beültem a telefonom jelezte a nem fogadott hívásaimat.Egy mozdulattal feloldottam és megnéztem ,hogy ki és hányszor keresett.Calum háromszor Robi egyszer.Nem szeretném ,hogy megtudja Cal merre jártam.-ez volt a legfőbb célom ezért úgy döntöttem alibit gyártok magamnak.Hazafelé elmentem bevásárolni de nagyon siettem ,hogy a kórházban töltött idő és a vásárlás ideje hihetően csak vásárlásnak tűnjön és Calum ne bántódjon meg és ne higgye azt ,hogy Eric többet jelent számomra mint ő.
A bevásárlókocsival rodeózva mindent összeszedtem ,amire szükségünk lehet otthon ,majd fizettem és miután egy fiatal pár segített mindent bepakolni a kocsiba gyorsan haza hajtottam majd kaputelefonon szóltam a fiúknak ,hogy jöjjenek le és segítsenek felvinni a szatyrokat.Körülbelül egy perce vártam rájuk mikor Calum lépett ki az ajtón mosolyogva mögötte Robi ,aki úgy méregetett mint aki tudja ,hogy mit csináltam.
-Sziasztok!-köszöntem nekik.
-Jó reggelt édesem!-mondta Cal mosolyogva, majd megpuszilt és tovább ment a kocsihoz.
-Jó reggelt édesem!-mondta Robi vigyorogva majd mikor megláttam ,hogy pofonra lendítem a kezem nevetve a kocsihoz futott és kivette a maradék szatyrokat ,amik Cal kezében már nem fértek el.Ők elindultak felfelé én még kivettem a táskámat az anyósülésről majd lezártam a kocsit és elindultam a lakásba ,ahová a fiúk már felértek.A női nevetés megrémített egy pillanatra de aztán rájöttem ,hogy csak a húgom próbál feltűnést kelteni.Ha Calum-nal nem jött be akkor majd David-nél befog gondolja.El sem hiszem ,hogy egy ilyen lány a testvérem.Kicsit elszomorít.
A konyhapulthoz léptem ,ahol ők is voltak.Ott volt mindenki ,aki nem tudott és az is ,aki tudott a balesetről.
-Figyeljetek egy kicsit ,szivem te tudod de ők még nem....-az este történtek elmesélésével folytattam a mondandómat.David és Robi hitetlenkedve összenéztek Emma pedig síráshoz hasonló dolgot csinált és a tenyerébe temette az arcát.Calum nem mutatott érzelmeket csak elővett egy tálat majd müzlit szórt bele majd hűtőhöz lépett ,hogy kivegye a tejet.Mikor öntött a táljába vissza tette oda ahonnét kivette ,kihúzta az evőeszközös fiókot elővett egy kanalat és szépen lassan a kanapéhoz sétált .leült a lábát feltette a kávéasztalra majd bekapcsolta a tv-t és enni kezdett.
Tátott szájjal figyeltem majd mikor egy kicsit magamhoz tértem megráztam a fejem és nem törődtem semmivel se vele se a tesóimmal se David-el se a történtekkel kiürítettem a fejem és leültem a zongora elé.Egy órán át biztosan játszottam ha nem tovább, időközben Calum bejött a szobámba és leült az ágyra ahonnét engem figyelt.Próbáltam nem kizökkenni de újra kattogni kezdett az agyam ezért abba hagytam a zongorázást és leültem Cal mellé.
-Jól vagy?-kérdezte.
-Persze!-mondtam.-Miért kérdezed?
-Mert tegnap este nagyon magad alatt voltál Eric miatt ma pedig az volt az első dolgod ,hogy elmeséld mi történt vele.
-Gondolod ,hogy nincs joguk hozzá ,hogy tudják?-felháborodtam azon ,amit mondott.
-De van csak...tudod mit inkább hagyjuk.-mondta majd legyintett a kezével.
-Mi a baj Cal?Mi bánt?Mondd el kérlek!-közelebb hajoltam hozzá és a kezemet a hátára tettem de ő kitért az érintésem elől és felállt az ágyról majd szembe fordult velem és lenézett rám.
-Mi a baj?Azt szeretnéd tudni?Más vagy mióta ez a fiú vissza jött.Mi bánt?Az ,hogy szerintem nem léptél túl rajta és félek semmi keresni valóm az életedben ha ő is benne van.-könnyek gyűltek a szememben miközben kimondta azt ,ami rá volt írva csak én talán féltem meglátni és leolvasni róla.-Szeretlek téged és azt szeretném ,hogy csak az enyém legyél de azt nem szeretném ,hogy csak jobb híján legyél velem...-az ablakhoz sétált.-Reggel nála voltál ,igaz?
-Tudod a választ ne akard tőlem hallani.
-Szereted őt?
-Nem..de ez az egész olyan álom szerű...egy rémálom.
-És mond, felébrednél belőle mellettem ,hogy nekem elmondhasd és segítsek neked?-felálltam én is és gyorsan Calumhoz sétáltam majd átöleltem.
-Mindennél jobban szeretném ha melletted ébrednék belőle.Oh Calum sajnálom.-mondtam sírva.-Nagyon szeretlek!
-Én is nagyon szeretlek téged!-mondta és letörölte a könnycseppeket az arcomról ,amik lassan folytak le az arcomon majd gyengéden megcsókolt.
-Tudod mielőtt bármi történt volna és próbáltam elaludni azon gondolkoztam ,hogy mi lenne ha ide költöznél hozzánk ha már úgy is mindig együtt vagyunk és otthon csak a cuccaid kétharmada van.
-Én nagyon örülnék neki, de biztosan együtt akarsz velem élni?
-Teljesen biztos vagyok benne!
-És Robi?Ő mit szól hozzá?
-Biztosan igent mond ő is.Hiszen olyan jól kijöttök egymással.
-Az igaz de azért kérdezzük meg őt is mielőtt végleges döntést hoznánk, jó?
-Persze.-örültem, hogy Calum újra boldognak látszott bár tudtam ,hogy jó ideig nem halványul majd el a történtek emléke főleg nem azé ahogy kis híján szakított velem.Nem fogok több hülyeséget csinálni mert nem szeretném elveszíteni.Megfogtam a kezét és mosolyogva kimentem vele a nappaliba ,ahol azonnal csend lett.Robin láttam ,hogy tudja:most minden rendben van.-Robi beszélhetnénk?-kérdeztem.
-Persze.-kicsit zavartnak tűnt.Vissza mentünk a szobámba és megbeszéltük ,hogy azt szeretnénk ,hogy Cal velünk lakjon itt a lakásunkban.Azonnal beleegyezett így megbeszéltünk egy kis bulit ma estére.Annak ellenére ,hogy Eric-et nem tudtam kiverni a fejemből és semmi kedvem nem volt egy újabb bulihoz azért örültem neki így legalább nem a balesetről beszélnek majd az emberek ,remélem.
-Akkor menjünk el vásárolni mert reggel piát nem vettem és abból már alig van.
-Mi is jöjjünk vagy te és Calum elintézitek?-kérdezte Rob ,aki a mi alatt magát ,Emmát és David-et értette.Mivel Robin és Calum-on kívül más társaságához nem volt kedvem ezért azt mondtam ,hogy majd mi ketten megoldjuk ,nem akartam csak az öcsémet elrángatni velünk mert annak csak sértődés lett volna a vége a két számomra idegen részéről.Idegenek...Te jó ég!A húgomtól olyan szinten elhidegültem ,hogy idegenné vált számomra ahogy az a fiú is ,akit nagyon régóta ismerek.Megráztam a fejem ,a feje tetejére állít mindent Eric már megint.
-Hozok egy esernyőt és mehetünk.-mondtam Cal-nak.
-Rendben.
Lementünk a kocsihoz és beültünk.
-Figyelj azt hittem ,hogy ez a buli jó ötlet lesz de nem az ,semmi kedvem sincs hozzá.Menjünk át este inkább hozzád és aludjunk ott.Majd azt mondom ,hogy nem érzem jól magam.-mondtam Calumnak.
-Nekem sincs hozzá túl sok kedvem.De azért boltba menjünk el.-mosolygott rám.Elindultunk.
-Hová megyünk?-kérdeztem mikor nem a bolt felé ment ahová eddig jártunk.
-Tankolnom kell.-mondta majd a következő utcán befordultunk és onnan már csak 200 méter volt a benzinkút.-Sietek vissza!-megpuszilt és kiszállt tankolni én pedig az ajtót figyeltem ,ahol ki be jártak az emberek.Majd szemet szúrt Tyler ,aki a motorja felé igyekezett.Cal bekopogott az ablakomon ő zökkentett ki.Letekertem az ablakot.-A pénztárcámat itt felejtettem.-mondta és benyúlt a kesztyűtartóba kivette a tárcáját és elment fizetni majd vissza kocogott a kocsihoz.Mikor beszállt megcsókolt majd tovább mentünk a boltba ,ahol nem kapkodtuk el a dolgokat sőt még arra is volt időnk ,hogy fánkot együnk.Eszembe jutott mikor először ettünk fánkot együtt...Mire végeztünk és haza értünk Robi főzött ebédet és szerencsére az eső is elállt így eltudtam menni Calummal kosarazni.Mikor haza felé mentünk megakadt a tekintetem egy kisállatbolton oda sétáltam és akkor megláttam egy gyönyörű hófehér kiscicát és beleszerettem.Cal is azt mondta ,hogy aranyos macska.
-Megfogom venni.-mondtam és elképzeltem ,hogy tényleg megveszem és felnevelem.
-Elég egy állat abba a lakásba kicsim.-mondta Calum.Értetlenül néztem rá ekkor magára bökött a mutatóujjával.
-Jaj de hülye vagy.-mondtam nevetve.-Inkább menjünk haza ,zuhanyozni szeretnék és egy kicsit éhes is vagyok.
-Robi finom spagettit csinált.-mondta.
-Hmm...már alig várom ,hogy én is megtudjam mennyire finom.-mondtam majd körbenyaltam a számat.
Miután hazaértünk egy gyors zuhany után végre megkóstoltam a spagettit, ami valóban nagyon jól sikerült.Meg is dicsértem a szakácsot.
-Abi?!-Calum lépett oda hozzám, aki eddig a szobámban volt és zenét hallgatott.-Elvigyelek hozzá?-kérdezte halkan.
-Kihez Calum?-néztem rá értetlenül.
-Eric-hez!-mondta zaklatottan.
-Ez most, hogy jött?Miért mondtad ezt?-kérdeztem olyan óvatosan mintha ha egy bombához közelítenék, ami bármelyik pillanatban felrobbanhat.
-Azt akarom, hogy boldog legyél.Nem akarok elvenni tőled semmit még Ericet sem.
-Mondtam, hogy veled vagyok boldog!-felbosszantott.Felemeltem a hangomat.Nem akartam vele kiabálni sem vitatkozni.
-Hogy hihetném ezt el neked?-kérdezte ingerülten.
-Hogy hihetnéd ezt el nekem?Most meghazudtolod azt, amit mondtam neked?-ez fájt.-Tudom, hogy nem akartál te ilyet kérdezni.
-Hogy ne akartam volna, mikor reggel az első dolgod az volt, hogy elmentél hozzá.
-Calum, hogyne mentem volna?
-Úgy hogy te az én barátnőm vagy és nem az övé.Úgy hogy ő összetört téged..
-Ebben igazad van de abba nem gondolsz bele, hogy milyen régóta ismerem és abba, hogy mennyit jelentett nekem.
-Az nem jutott eszedbe, amit a bárban csinált és mondott?
-Nem tudhattam, hogy látom e még..Gondolj bele, hogy milyen érzés lehetett nekem ezt megtudni.
-Gondolj bele, hogy milyen érzés tudni, hogy itt van és elvehet tőlem.
-Az Istenit Calum!-mondtam majd földhöz vágtam az előttem heverő tányért, amiről az előbb a spagettit ettem.Hangos csörömpöléssel ért földet, apró darabokra hullott szét a porcelán a lábunk előtt..ironikus volt nézni hisz saját magamra emlékeztetett abban a pillanatban.Én is apró darabokra törtem úgy érzem...-Értsd már meg, hogy igazat mondtam mikor azt mondtam, hogy veled szeretnék lenni.-elsírtam magam.Calum csendesen állt előttem és figyelt.
-Úgy sajnálom...mindent sajnálok..szeretlek!-mondta és magához húzott majd átölelt.
-Szeretlek!De nem okozhatsz nekem több fájdalmat!Nem ,nem bizony...kérlek mikor felébredsz ne emlékezz rám.Még meglátogatlak máskor is de miután felébredtél és kijöttél innen többet nem látsz engem ha emlékszel rám ha nem.-suttogtam a fülébe.Tudtam ,hogy hallja de abban nem voltam biztos ,hogy érti is sőt biztos voltam benne ,hogy nem érti de nem érdekelt mert azt akartam ,hogy tudja.Tudja ,hiába jött vissza már semmi sem lesz a régi.Nem értem mi ütött belé és miért változott meg bár lehet ,hogy csak eddig nem volt önmaga.-Holnap találkozunk!-mondtam neki hangosan miután felegyenesedtem majd elindultam kifelé a kórházból.Ahogy kiértem láttam ,hogy a szürke felhőkből már nagy cseppekben esik az eső.A kocsihoz futottam és gyorsa beültem a telefonom jelezte a nem fogadott hívásaimat.Egy mozdulattal feloldottam és megnéztem ,hogy ki és hányszor keresett.Calum háromszor Robi egyszer.Nem szeretném ,hogy megtudja Cal merre jártam.-ez volt a legfőbb célom ezért úgy döntöttem alibit gyártok magamnak.Hazafelé elmentem bevásárolni de nagyon siettem ,hogy a kórházban töltött idő és a vásárlás ideje hihetően csak vásárlásnak tűnjön és Calum ne bántódjon meg és ne higgye azt ,hogy Eric többet jelent számomra mint ő.
A bevásárlókocsival rodeózva mindent összeszedtem ,amire szükségünk lehet otthon ,majd fizettem és miután egy fiatal pár segített mindent bepakolni a kocsiba gyorsan haza hajtottam majd kaputelefonon szóltam a fiúknak ,hogy jöjjenek le és segítsenek felvinni a szatyrokat.Körülbelül egy perce vártam rájuk mikor Calum lépett ki az ajtón mosolyogva mögötte Robi ,aki úgy méregetett mint aki tudja ,hogy mit csináltam.
-Sziasztok!-köszöntem nekik.
-Jó reggelt édesem!-mondta Cal mosolyogva, majd megpuszilt és tovább ment a kocsihoz.
-Jó reggelt édesem!-mondta Robi vigyorogva majd mikor megláttam ,hogy pofonra lendítem a kezem nevetve a kocsihoz futott és kivette a maradék szatyrokat ,amik Cal kezében már nem fértek el.Ők elindultak felfelé én még kivettem a táskámat az anyósülésről majd lezártam a kocsit és elindultam a lakásba ,ahová a fiúk már felértek.A női nevetés megrémített egy pillanatra de aztán rájöttem ,hogy csak a húgom próbál feltűnést kelteni.Ha Calum-nal nem jött be akkor majd David-nél befog gondolja.El sem hiszem ,hogy egy ilyen lány a testvérem.Kicsit elszomorít.
A konyhapulthoz léptem ,ahol ők is voltak.Ott volt mindenki ,aki nem tudott és az is ,aki tudott a balesetről.
-Figyeljetek egy kicsit ,szivem te tudod de ők még nem....-az este történtek elmesélésével folytattam a mondandómat.David és Robi hitetlenkedve összenéztek Emma pedig síráshoz hasonló dolgot csinált és a tenyerébe temette az arcát.Calum nem mutatott érzelmeket csak elővett egy tálat majd müzlit szórt bele majd hűtőhöz lépett ,hogy kivegye a tejet.Mikor öntött a táljába vissza tette oda ahonnét kivette ,kihúzta az evőeszközös fiókot elővett egy kanalat és szépen lassan a kanapéhoz sétált .leült a lábát feltette a kávéasztalra majd bekapcsolta a tv-t és enni kezdett.
Tátott szájjal figyeltem majd mikor egy kicsit magamhoz tértem megráztam a fejem és nem törődtem semmivel se vele se a tesóimmal se David-el se a történtekkel kiürítettem a fejem és leültem a zongora elé.Egy órán át biztosan játszottam ha nem tovább, időközben Calum bejött a szobámba és leült az ágyra ahonnét engem figyelt.Próbáltam nem kizökkenni de újra kattogni kezdett az agyam ezért abba hagytam a zongorázást és leültem Cal mellé.
-Jól vagy?-kérdezte.
-Persze!-mondtam.-Miért kérdezed?
-Mert tegnap este nagyon magad alatt voltál Eric miatt ma pedig az volt az első dolgod ,hogy elmeséld mi történt vele.
-Gondolod ,hogy nincs joguk hozzá ,hogy tudják?-felháborodtam azon ,amit mondott.
-De van csak...tudod mit inkább hagyjuk.-mondta majd legyintett a kezével.
-Mi a baj Cal?Mi bánt?Mondd el kérlek!-közelebb hajoltam hozzá és a kezemet a hátára tettem de ő kitért az érintésem elől és felállt az ágyról majd szembe fordult velem és lenézett rám.
-Mi a baj?Azt szeretnéd tudni?Más vagy mióta ez a fiú vissza jött.Mi bánt?Az ,hogy szerintem nem léptél túl rajta és félek semmi keresni valóm az életedben ha ő is benne van.-könnyek gyűltek a szememben miközben kimondta azt ,ami rá volt írva csak én talán féltem meglátni és leolvasni róla.-Szeretlek téged és azt szeretném ,hogy csak az enyém legyél de azt nem szeretném ,hogy csak jobb híján legyél velem...-az ablakhoz sétált.-Reggel nála voltál ,igaz?
-Tudod a választ ne akard tőlem hallani.
-Szereted őt?
-Nem..de ez az egész olyan álom szerű...egy rémálom.
-És mond, felébrednél belőle mellettem ,hogy nekem elmondhasd és segítsek neked?-felálltam én is és gyorsan Calumhoz sétáltam majd átöleltem.
-Mindennél jobban szeretném ha melletted ébrednék belőle.Oh Calum sajnálom.-mondtam sírva.-Nagyon szeretlek!
-Én is nagyon szeretlek téged!-mondta és letörölte a könnycseppeket az arcomról ,amik lassan folytak le az arcomon majd gyengéden megcsókolt.
-Tudod mielőtt bármi történt volna és próbáltam elaludni azon gondolkoztam ,hogy mi lenne ha ide költöznél hozzánk ha már úgy is mindig együtt vagyunk és otthon csak a cuccaid kétharmada van.
-Én nagyon örülnék neki, de biztosan együtt akarsz velem élni?
-Teljesen biztos vagyok benne!
-És Robi?Ő mit szól hozzá?
-Biztosan igent mond ő is.Hiszen olyan jól kijöttök egymással.
-Az igaz de azért kérdezzük meg őt is mielőtt végleges döntést hoznánk, jó?
-Persze.-örültem, hogy Calum újra boldognak látszott bár tudtam ,hogy jó ideig nem halványul majd el a történtek emléke főleg nem azé ahogy kis híján szakított velem.Nem fogok több hülyeséget csinálni mert nem szeretném elveszíteni.Megfogtam a kezét és mosolyogva kimentem vele a nappaliba ,ahol azonnal csend lett.Robin láttam ,hogy tudja:most minden rendben van.-Robi beszélhetnénk?-kérdeztem.
-Persze.-kicsit zavartnak tűnt.Vissza mentünk a szobámba és megbeszéltük ,hogy azt szeretnénk ,hogy Cal velünk lakjon itt a lakásunkban.Azonnal beleegyezett így megbeszéltünk egy kis bulit ma estére.Annak ellenére ,hogy Eric-et nem tudtam kiverni a fejemből és semmi kedvem nem volt egy újabb bulihoz azért örültem neki így legalább nem a balesetről beszélnek majd az emberek ,remélem.
-Akkor menjünk el vásárolni mert reggel piát nem vettem és abból már alig van.
-Mi is jöjjünk vagy te és Calum elintézitek?-kérdezte Rob ,aki a mi alatt magát ,Emmát és David-et értette.Mivel Robin és Calum-on kívül más társaságához nem volt kedvem ezért azt mondtam ,hogy majd mi ketten megoldjuk ,nem akartam csak az öcsémet elrángatni velünk mert annak csak sértődés lett volna a vége a két számomra idegen részéről.Idegenek...Te jó ég!A húgomtól olyan szinten elhidegültem ,hogy idegenné vált számomra ahogy az a fiú is ,akit nagyon régóta ismerek.Megráztam a fejem ,a feje tetejére állít mindent Eric már megint.
-Hozok egy esernyőt és mehetünk.-mondtam Cal-nak.
-Rendben.
Lementünk a kocsihoz és beültünk.
-Figyelj azt hittem ,hogy ez a buli jó ötlet lesz de nem az ,semmi kedvem sincs hozzá.Menjünk át este inkább hozzád és aludjunk ott.Majd azt mondom ,hogy nem érzem jól magam.-mondtam Calumnak.
-Nekem sincs hozzá túl sok kedvem.De azért boltba menjünk el.-mosolygott rám.Elindultunk.
-Hová megyünk?-kérdeztem mikor nem a bolt felé ment ahová eddig jártunk.
-Tankolnom kell.-mondta majd a következő utcán befordultunk és onnan már csak 200 méter volt a benzinkút.-Sietek vissza!-megpuszilt és kiszállt tankolni én pedig az ajtót figyeltem ,ahol ki be jártak az emberek.Majd szemet szúrt Tyler ,aki a motorja felé igyekezett.Cal bekopogott az ablakomon ő zökkentett ki.Letekertem az ablakot.-A pénztárcámat itt felejtettem.-mondta és benyúlt a kesztyűtartóba kivette a tárcáját és elment fizetni majd vissza kocogott a kocsihoz.Mikor beszállt megcsókolt majd tovább mentünk a boltba ,ahol nem kapkodtuk el a dolgokat sőt még arra is volt időnk ,hogy fánkot együnk.Eszembe jutott mikor először ettünk fánkot együtt...Mire végeztünk és haza értünk Robi főzött ebédet és szerencsére az eső is elállt így eltudtam menni Calummal kosarazni.Mikor haza felé mentünk megakadt a tekintetem egy kisállatbolton oda sétáltam és akkor megláttam egy gyönyörű hófehér kiscicát és beleszerettem.Cal is azt mondta ,hogy aranyos macska.
-Megfogom venni.-mondtam és elképzeltem ,hogy tényleg megveszem és felnevelem.
-Elég egy állat abba a lakásba kicsim.-mondta Calum.Értetlenül néztem rá ekkor magára bökött a mutatóujjával.
-Jaj de hülye vagy.-mondtam nevetve.-Inkább menjünk haza ,zuhanyozni szeretnék és egy kicsit éhes is vagyok.
-Robi finom spagettit csinált.-mondta.
-Hmm...már alig várom ,hogy én is megtudjam mennyire finom.-mondtam majd körbenyaltam a számat.
Miután hazaértünk egy gyors zuhany után végre megkóstoltam a spagettit, ami valóban nagyon jól sikerült.Meg is dicsértem a szakácsot.
-Abi?!-Calum lépett oda hozzám, aki eddig a szobámban volt és zenét hallgatott.-Elvigyelek hozzá?-kérdezte halkan.
-Kihez Calum?-néztem rá értetlenül.
-Eric-hez!-mondta zaklatottan.
-Ez most, hogy jött?Miért mondtad ezt?-kérdeztem olyan óvatosan mintha ha egy bombához közelítenék, ami bármelyik pillanatban felrobbanhat.
-Azt akarom, hogy boldog legyél.Nem akarok elvenni tőled semmit még Ericet sem.
-Mondtam, hogy veled vagyok boldog!-felbosszantott.Felemeltem a hangomat.Nem akartam vele kiabálni sem vitatkozni.
-Hogy hihetném ezt el neked?-kérdezte ingerülten.
-Hogy hihetnéd ezt el nekem?Most meghazudtolod azt, amit mondtam neked?-ez fájt.-Tudom, hogy nem akartál te ilyet kérdezni.
-Hogy ne akartam volna, mikor reggel az első dolgod az volt, hogy elmentél hozzá.
-Calum, hogyne mentem volna?
-Úgy hogy te az én barátnőm vagy és nem az övé.Úgy hogy ő összetört téged..
-Ebben igazad van de abba nem gondolsz bele, hogy milyen régóta ismerem és abba, hogy mennyit jelentett nekem.
-Az nem jutott eszedbe, amit a bárban csinált és mondott?
-Nem tudhattam, hogy látom e még..Gondolj bele, hogy milyen érzés lehetett nekem ezt megtudni.
-Gondolj bele, hogy milyen érzés tudni, hogy itt van és elvehet tőlem.
-Az Istenit Calum!-mondtam majd földhöz vágtam az előttem heverő tányért, amiről az előbb a spagettit ettem.Hangos csörömpöléssel ért földet, apró darabokra hullott szét a porcelán a lábunk előtt..ironikus volt nézni hisz saját magamra emlékeztetett abban a pillanatban.Én is apró darabokra törtem úgy érzem...-Értsd már meg, hogy igazat mondtam mikor azt mondtam, hogy veled szeretnék lenni.-elsírtam magam.Calum csendesen állt előttem és figyelt.
-Úgy sajnálom...mindent sajnálok..szeretlek!-mondta és magához húzott majd átölelt.
