Mikor megérkeztem az étteremhez szóltam ,hogy kit és miért keresek.Míg vártam körbe néztem az étteremben.Egyszerű volt mégis szép, a barna árnyalatai voltak jelen.A világosbarna falakat képek díszítették, a sötétbarna kerek asztalokat bézs terítő borította és kis cserépben zöld növények voltak az asztal közepén.A pult előtt sötét barna fa bárszékek voltak bézs párnával ,ezek egyikén ültem én is ,de mikor megláttam ,hogy az étterem végén egy emelvényen van egy zongora oda sétáltam és leültem elé.Mikor meggyőződtem róla ,hogy senki sem figyel játszani kezdtem ,mikor a harmadik dal közepén jártam megláttam a nőt ,akivel beszéltem az érkezésemkor, egy mosolygó férfival az oldalán megállt a zongora előtt és mindketten engem figyeltek.Nem fejeztem be a dalt csak felálltam oda mentem bemutatkoztam és elnézést kértem ,amiért nem kértem engedélyt arra ,hogy használhassam a hangszert.Mint kiderült a férfi az étterem tulajdonosa, azaz a főnököm és vele beszéltem telefonon.Felajánlotta ,hogy esténként és fontosabb eseményeken zongorázzak...így sokkal többet kereshetek mint ha csak pincérként dolgozok...gondoltam ,ezért elfogadtam az ajánlatot.Kiderült ,hogy már ma is dolgoznom kell este 11 óráig.Megbeszéltünk és elintéztünk mindent ,ami még fontos és kötelező volt a munkába állásom előtt...Izgultam mikor Teresa-a nő ,aki szólt a főnöknek az érkezésemről-körbe vezetett bevitt a konyhába is ,elmondta ,hogy kinek mi a neve és mit is csinál majd az öltözőben keresett a mértemben egy fekete térdig érő szoknyát és egy fehér rövid ujjú inget.Beszélgettünk még egy kicsit majd a kezembe nyomott egy kötényt és egy tálcát majd azt mondta nem túl megnyerő hangsúllyal ,hogy szedjem le az asztalokat míg ő rágyújt.Meglepetésemben nem tudtam mit tehetnék ezért szó nélkül a derekamra kötöttem a kötényt ,egy is noteszt és egy tollat tettem a zsebébe majd a kezembe vettem a tálcát és mentem ,hogy lepakoljak az asztalokról ,ahol már nem volt vendég.
-Abigail!-oda kaptam a fejem mikor a nevemet hallottam.-Vidd ezt ki az 5-ös asztalhoz...légy szíves.-mondta egy alacsony idősebb férfi ,akit Teresa a konyhában mutatott.
-Máris.-mondtam majd felvettem a tányérokat és asztalok között ki szlalomoztam az utcán lévő teraszra az 5-ös asztalhoz ,ahol Lana és Tyler ültek.Gyorsan letettem az ételt az asztalra és vissza mentem a biztonságot nyújtó pultba ,ahol leültem.Hiába, a gyorsaságom ellenére Lana utolért.
-Szia Abi.-köszönt mosolyogva.
-Szia Lana.Örülök ,hogy látlak.-remélem nem hisz nekem mert ha még is akkor csalódnia kell mert egyáltalán nem örülök neki és nem is akartam soha többé látni.Ő és Emily is pontosan tudták milyen nehéz volt nekem a szakítás után.-Most viszont dolgozom szóval nem érek rá beszélgetni.
-Kár...-rövid ideig hallgatott majd folytatta.-pedig érdekelt volna ,hogy mi van veled.Tyler és Eric itt akartak ebédelni de Eric nem tudott még jönni..Képzeld Tyler és én a szünet kezdete után 1 héttel randizgatni kezdtünk és hamar össze is jöttünk.
-Gratulálok!-mondtam.És ezt valóban így gondoltam.Lana tényleg megérdemelte Tyler figyelmét és szeretetét mert már rég óta szerelmes volt belé.-Ő lépett vagy te?
-Ő!-válaszolta vigyorogva majd a terasz felé nézett de ekkor eltűnt a mosoly az arcáról.-Sajnálom ,hogy nem kerestelek..-mondta halkan.
-Semmi gond.Én sem kerestelek téged...
-Hogy tetszik a munka?
-Ma kezdtem.
-Igen tudom..
-Honnét?-kérdeztem meglepetten.
-A nevelőapámé a hely..és mikor az új alkalmazott felől érdeklődtem és kimondta a neved azt gondoltam ,hogy eljövök és bocsánatot kérek.
-Micsoda gondolat..
-Abi..Eric szeret téged még mindig..ide fog jönni hamarosan.-megszédültem a gondolattól.
-Engem csak ne szeressen az semmirekellő.
-Kimegyek ,ne haragudj!Jobb lett volna ha nem mondok semmit.-mondta majd sarkon fordult és kiment.
Dolgoztam és vártam..de Eric nem jött szerencsére.Lana és Tyler elköszöntek tőlem mielőtt elmentek volna haza.
Ahogy telet az idő Calum egyre jobban hiányzott.Rossz volt ,hogy nincs mellettem.Az is furcsa volt ,hogy Robi hangját sem hallom.
7 órakor már zongoráznom kellett-abba a ruhában ,amiben mentem-egészen fél 11-ig.Rövid szüneteket tartottam mikor a kottákat nézegettem és mikor felhívtam Calum-ot ,hogy 11-re jöjjön értem.Azon gondolkoztam ,hogy ezt nem fogom tudni csinálni mert már a munka és a hely sem tetszik..nem akartam többé itt dolgozni.Elakartam menekülni messzire...vagy épp csak haza akartam menni azok közé akiket szeretek.
Miután 11 előtt néhány perccel mindenkitől elköszöntem kint vártam míg megérkezik Calum ,aki egy percet sem késett.Megállt előttem az autójával majd kiszállt oda jött hozzám és átölelt.
-Oh Calum hiányoztál.-mondtam halkan.
-Abi..és ez még csak első nap volt.
-Szörnyű volt!-gondoltam vissza a napom legrosszabb eseményeire.
-Szeretlek!-mondta majd megcsókolt.Elengedtük egymást ,kinyitotta nekem az autó ajtaját majd mikor beültem becsukta ,beszállt ő is és elindultunk haza felé.Útközben megosztottam vele a nap legfontosabb eseményeit ,amiket ő figyelmesen hallgatott..épp kifogytam az érdekességekből mikor haza értünk.Robi vacsorával várt és az egész lakást kitakarította míg én távol voltam.Vacsora közben neki is elmeséltem mindent majd elköszöntem tőle bementem a szobámba gyorsan levetkőztem és meleg zuhanyt vettem ,aminek hatására még álmosabbnak éreztem magam mint korábban.Rövid keresgélés után felvettem a szokásos pólóból és bugyiból álló pizsamámat majd befeküdtem az ágyba Calum mellé ,aki megcsókolt és súgott is valamit de nem értettem.Nem kérdeztem mi meg mi volt az mert anélkül is tudtam ,hogy mit mondott.
-Én is szeretlek téged.-súgtam válaszul majd lehunytam a szemem és hamar elaludtam a szerelmem védelmező karjai közt.
Reggel az ébresztőórám csörgésére ijedtem fel..kikapcsoltam majd Calum felé fordultam de ő nem volt sehol.Nem volt kedvem de azért felkeltem és kimentem a nappaliba ,hogy ott lefeküdjek a kanapéra.Nyögve forgolódtam ,fáradt voltam de nem tudtam visszaaludni ,mikor kínomban már nem tudtam mit csináljak felkeltem felöltöztem és teát főztem.Tudtam ,hogy egyedül vagyok itthon mivel konyhában találtam egy cetlit ,amit az állt ,hogy:Majd jövünk! Cal & Rob :)
