1. Fejezet

Reggel ,amikor felébredtem kipihentnek éreztem magam és jó kedvem volt.Boldoggá tett a tudat ,hogy hamarosan értem jön a barátom és elvisz az iskolába amiből már csak 2 nap van vissza méghozzá az utolsó évemből.


Épp fel akartam hívni Eric-et ,hogy mikor jön értem ,amikor meghallottam egy motor hangját...
-Itt van! -a szívem vadul vert.Felkaptam a táskámat és lefutottam a lépcsőházban ki  belső udvarba ,ahol a lakók pakoltak az árnyékot adó magas fák mellett.(A parkokat leszámítva talán ez volt az utolsó zöld folt a városban.)
Eric a motornak dőlve várt rám mosolyogva.
-Szia Baby.-mondta mikor megálltam előtte.
-Szia Eric.-mondtam mosolyogva.
-Indulhatunk?-kérdezte.
-Igen...de-mondtam.
-De?-nézett rám értetlenül.
-Meg sem csókolsz?Át sem ölelsz?Mi a baj?-kérdeztem zavartan.
-Nincs baj!-mondta majd oda húzott magához és megcsókolt.-Itt a sisakod.Gyere mert elkésünk.
-Szeretlek!-mondtam ,megakartam puszilni de ő gyorsan felvette a sisakját.
Mi ütött ebbe a fiúba?Egész úton ezen gondolkoztam..miközben ő az autók között szlalomozott.Csak akkor zökkentem ki mikor megálltunk az iskolánk előtt.
A barátnőim már vártak rám.Először Emily-t láttam meg aztán Lana-t.
Leszálltam a motorról ,levettem a sisakot Ericnek nyújtottam de ő nem vette el csak ránézett aztán rám.
-Mit csináljak vele?-kérdezte.
-Talán azt ,amit szoktál.-válaszoltam mosolyogva.Azt hittem csak viccel de nem viccelt.Kivette a kulcsot a motorjából.
-Majd órák után találkozunk.Hello!-mondta és elsétált mellettem.
-ERIC!!-kiabáltam utána.Megállt és a válla felett vissza nézett aztán folytatta útját a haverjaihoz.
Lana és Emily oda siettek hozzám.
-Héé..minden rendben?-kérdezte Emily mikor nem néztem rájuk csak abba az irányba bámultam amerre Eric ment.Körbe néztem és láttam ,hogy mindenki minket néz.
-Nem, Emy semmi sincs rendben.Eric úgy viselkedik mintha nem is lennénk együtt sőt mintha alig ismernénk egymást.Olyan furcsa nem szokott ilyet csinálni.
-Hagyd!Majd kiszellőzik a feje.Délután már olyan lesz mintha mi sem történt volna.-biztatott Lana.
Elmeséltem nekik azt ami reggel történt próbáltak segíteni de nem tudtak.
-Ti vagy a suli egyik álom párja.Mindenki olyan szerelmet akar mint a tiétek.Irigyek rátok.-mondta Emily.
-Igen.Ti tökéletesek vagytok együtt.-mosolygott rám Lana.
-Mindenki olyan pasit akar mint Eric.Nem a szerelmünket irigyelik.Ezt már az első naptól kezdve tudtam.-ő is tudja és ez növelte is az önbizalmát.Alapvetően egy hiú ,önelégült és nagyképű gazdag ,elkényeztetett fiú volt de én így imádtam.
-Ne beszélj ilyeneket.-szólt rám Lana.
-Menjünk órára csajok.-mosolyogtam rájuk úgy mintha minden rendben lenne.
-Menjünk.-sóhajtottak.
A nap további részében nem jött fel a téma de végig ezen gondolkoztam.Ericet nem láttam a folyosókon csak lányokat ,akik összesúgnak ha meglátnak és nevetnek miután elmegyek mellettük.
Angol órán hallottam Eric motorját.Kinéztem az ablakon és láttam ,ahogy elmegy...
Vissza fog jönni ,tudom ,hogy vissza jön értem...csak bizonytalanított el ,hogy a barátai is követték kivéve Tyler-t.Az ő motorja még ott volt ,ahol reggel.Furcsa ,hogy ő nem ment el a többiekkel. Eric-el legjobb barátok.
-Abigail!-szólt rám a tanárom.-Ne álmodozz.Figyelj ide ez az utolsó angol órátok ebbe az évben.
-Ebben az iskolában.-javította ki a mögöttem ülő lány Mia.
-Elnézést tanárnő!Én csak...-próbáltam mentegetőzni.Tanárnő felemelte a kezét az asztalról jelezve ,hogy ne folytassam.
Mikor kicsengettek kerestem Tylert de nem találtam viszont ő megtalált engem.
-Szia Abi!-mosolygott rám.
-Szia!Hogy vagy?-kérdeztem mosolyogva.
-Köszönöm jól.-válaszolta.-Eric elment valahová azt mondta szóljak.De haza visz majd.
-Rendben.Köszi.-láttam rajta ,hogy tudja ,hogy valami nincs rendben de nem kérdeztem rá hagytam elsétálni.
Megugrottam mikor Lana ,aki fülig szerelmes volt Tylerbe megállt mellettem és hangosan megkérdezte ,hogy mit mondott Tyler.
Elmeséltem neki aztán Emilynek is ,akit a matek tanára alig akart elengedni.Imádott Emilyvel beszélgetni ugyanis Emy ismerte a tanár úr unokáit.
-Akkor várd meg.-mondta.
-De most menjünk ebédelni.Tyler is oda ment.-vigyorgott Lana.
-Menjetek ,én nem vagyok éhes.Inkább sétálok egy utolsó kört a suliban ,amíg végeztek.-mondtam.
Így is tettem ,végig jártam minden folyosót és a legtöbb olyan termet ,ahol óráim szoktak lenni.Felidéztem a régi emlékeket az osztályról a barátaimról és Ericről.Mikor vissza értem oda ahonnét indultam a lányok már rég engem vártak és ezt közölték is velem.
-Már rég órán kéne lenünk!-mondta Lana nyugtalanul.
-Ugyan Lana ,már nem tanulunk semmit minek bemenni?-kérdeztem.
-Mert ez az utolsó órán itt ,azért.-válaszolta.
Próbáltam győzködni őket ,hogy ne menjünk be órára de hiába végül meggyőztek és bementem velük.
Mikor vége volt az utolsó óránknak az évben nagyon boldog voltam mert tudtam ,hogy Ericel miénk lesz a nyár.Azt terveztünk ,hogy az szülei nyaralójában lakunk majd együtt egész nyáron, amíg egyetemre nem megy és végleg össze nem költözünk.
-Holnap vége az évnek csajok.-mondtam vigyorogva.
-Már alig várom.-mondta Emily és Lana boldogan.
-Lana nézd ki megy ott.-mondta Emily és Tyler felé mutatott ,aki épp felült a motorjára majd elment abba az irányba amerre lakott.
-Jaj ne piszkáld már.-szóltam rá Emy-re.
-Hagyd Abi ,engem zavar.-mosolygott rám.
-Nekem mennem kell!-mondta Emy miután az órájára nézett.-Ma vízilabda edzésre viszem az öcsémet.-mosolygott.
-Veled megyek!-mondta Lana.
Elbúcsúztunk egymástól ,néztem ahogy elsétálnak majd ki ballagtam a parkolóba és ott vártam Ericet majdnem 30 percig.
A sisakot babráltam mikor meghallottam ,hogy jön...
-Huhh...-a szívem újból vadul vert ,féltem attól ,hogy hogyan fog majd viselkedni.
-Pattanj fel!-mondta mikor megállt és én oda sétáltam hozzá.
-Azt hittem nem jössz el értem.-ismertem be.
-Miért ne jöttem volna?-kérdezte.
-Nem tudom....-mondtam majd felvettem a sisakot és felültem mögé a motorra.
-Indulhatunk?-fordult hátra hozzám.
-Igen!-bólintottam.
-Akkor kapaszkodj!-mondta halkan.Átöleltem és ő lassan elindult majd miután kiértünk a parkolóból egyre gyorsabban mentünk.Féltem volna ha előtt nem csináltam volna vele ezt már vagy 1000-szer.Bíztam benne.
Kerülővel vitt haza úgy ahogy szokott.Nincs már semmi baja gondoltam.
Amikor megérkeztünk a házam elé leszálltam és levettem a sisakot ,amíg Eric is leszállt és letámasztotta a motort.A sisakot próbálta kicsatolni.
-Segíttek.-mondtam mosolyogva és oda léptem hozzá.Tetszett ahogy ügyetlenkedett de nem néztem volna tovább.Levettem róla sisakot és láttam ,hogy mosolyog.-Miért mosolyogsz?-kérdeztem.
-Szeretem amikor ezt csinálod.-válaszolta.
-Csinálhatok mást is ,amit szeretsz ha feljössz.-incselkedtem. Eric vigyorgott majd megcsókolt.
-Most nem lehet ,indulnom kell.-átölelt.-Ne haragudj rám!Szeretlek én csak...hagyjuk mennem kell.Szia Baby.-mondta és még egyszer megcsókolt majd felült a motorra ,mielőtt levette a sisakot rám mosolygott ,majd elindult arra amerről jöttünk.Nem lepett meg a dolog mert arra lakik.Biztos a szüleihez megy vagy a testvéreihez.De mi lehet ilyen sürgős?
A nap hátra levő részében olvastam és zongoráztam.A szüleim csak este értek haza de szokás szerint nem értek rá arra ,hogy velem foglalkozzanak.A öcsém Robert valamivel korábban ért haza a vízilabda edzéséről ,ahová Emily is vitte Thomast a testvérét.A hugom Emma pedig a barátnőinél aludt.
Imádom a testvéreimet.Mi mindig itt vagyunk egymásnak.
Robinak elmondta ,hogy mi történt.15 évesen megértette a dolgokat és segíteni próbált de ő sem jutott többre mint mi a lányokkal.Emma 17 éves ,másfél évvel fiatalabb nálam és mindig a barátnőivel van.Nem olyan mint én ,én inkább mindig a fiú barátaimmal vagyok kivéve Emy-t és Lana-t igaz velük sem nagyon találkozok sulin kívül.A fiú barátaim pedig Eric haverjai szóval muszáj jó fejnek lenniük velem.Talán nincsenek is igaz barátaim...
Este lefekvés előtt kaptam egy sms-t Eric-től:
"Ne haragudj rám a viselkedésem miatt ,nagyon sajnálom.Holnap reggel érted megyek.Szeretlek!"
"Várni foglak édesem.Én is szeretlek téged!" -válaszoltam.
Elaludtam és gondolkoztam tovább semmin.